Marcika és Két India és Amerika között betért hozzánk tavaly és a sok kedvesség mellett hoztak egy elefántos, bőrből készült, díszes perselyt a gyereknek. Azért jó, mert az egyik lába kipatentolható, és amit felül bedobált, azt időnként át tudja számolni. Pár napja megtalálta az elhanyagolt elefántot és rendszeresen ellenőrzi a tartalmát. Míg Pöti elővette a pénztárcáját és át nem adott neki pár fémszázast. Ekkor történt valami. Sóhajtott egyet és közölte: "hhhhh Pöti.....(kis mosoly).....Ez nagyon szép dolog volt Tőled. Most már több játékot tudok venni a játszóteremhez......Úgy gondolom, hogy játszótérre gyűjtök pénzt."
Sosem mondtuk neki, nem bíztattuk gyűjtögetésre, a kerti játszótérről is talán egy éve lehetett szó, tavasszal. Most mégis kampányol, péerezik és gyűjt. Tegnap a Papához is odaszaladt: "Bagoly! Légyszíves add ide az fémpénzeket, az összeset, mert kellene Nekem a játszóteremhez. Szeretnék hitát, csúszdát, homokozót meg más játékokat a kertbe. Van Neked aprópénzed Papa?" Felvillanyozódva hozta a két százast. Tegnap magyarázta is, hogy olyan kis barna játszóteret szeretne, rózsaszín csúszdával. Mondtam Neki, hogy szerintem csak piros, kék, zöld és sárga csúszda közül választhat, rózsaszín nincs. "De nekem rózsaszín kell. Az a kedvenc színem. Majd Apaca szerez."
