Piroska és Farkas

Nagyi lehúzta a lábáról a pillangós gumicsizmát, s már rohant is befelé a nappaliba. Esőkabátban és sapkában megállt a rajztábla előtt és olyan határozottan nyúlt a zsírkréták után, olyan hevesen, tétovázás nélkül váltogatta a színeket, hatalmas mozdulatokkal rajzolt,…

Tizenegy felé járhat már, mire elkókad a sok táncolástól, elmeséltünk száz mesét és végre bevackolódunk az ágyba. Korom sötétben fekszünk ketten, Ő meg én. Szeretem ezt a csendet, csak a tücskök zenéje szűrődik be a résnyire nyitott tetőablakon. Aztán halkan…

Azt még nem gondoltam át, hogy mikénthogy, mert ugye ha öregszünk és sosehalunk meg, akkor egy idő után mindannyian vénbanyáktaták leszünk. De majd kiötlöm, ha felkínálják a lehetőséget. Addig csak azt tudom, hogy örökké akarok élni Nünüvel és Farkassal és akik még…

Talál egy botot, egy anyagdarabkát, egy fonalat, egy műanyag poharat, vagy csak nyaka köré teker egy harisnyát, hátára terít egy kendőt, vagy bármit és kitalál egy, az öltözékéhez illő (szerinte) szerepet. Vagy éppen fordítva, eszébejut, hogy éppen Ő a hegymászólány,…

Letámadja a hatalmas, levegővel teli plüsskaticát, kapaszkodik a szarvaiba, aztán legurul róla, s így szól: "Anya! Kicsúszott a kezemből az irányítás!" 

Az éjszakai halovány fények is látni engedték az elhanyagolt, romos homlokzat szépségét, a máladozó domborműveket, mesteri kőerkélyeket, művészien hullámzó tetőíveket. Könyököltem a kórház negyedik emeleti ablakában, bámultam a szemközti ház felső ablakában széltáncot…