A rózsaszín, ami már szét van rágva, viharvert és csúnya, csak az a jó. Régen ki kéne dobni, de nem engedi. Van ugyanez a fazon mindenféle színben, csak éppen ebben a nyamvad rózsaszínben nem lehet kapni, pedig már vagy öt boltban is kutattunk utána (déemessajátmárkásbébiláv). Ha kiszúrja, hogy nem a rózsaszín van a szájában, kéri a régit, szívszaggatóan, mint pl. "Dumbi, drága dumbikám, merre lehet?", amikor pedig megtalálja, hasonlók hagyják el a száját, mint "Ó, de boldog vagyok, hogy megtaláltam!"
Vettünk helyette négy féle különböző márkájú ám rózsaszín cumit, virágosat, csigásat, lepkealakút, gyönyörűeket. De csak ez kell, a régi dumbi. Még álmában is (főleg alváshoz kell neki, meg ha már fáradt és nyűgös) képes megkülönböztetni a fazonokat, de mivel félek, hogy egyszer leaszakad egy darab ebből az elnyűttből, legalább az ugyanilyen fazonúak, ám más színűeket nem szúrja ki. De csak akkor nem, ha alszik.
