Nagyi lehúzta a lábáról a pillangós gumicsizmát, s már rohant is befelé a nappaliba. Esőkabátban és sapkában megállt a rajztábla előtt és olyan határozottan nyúlt a zsírkréták után, olyan hevesen, tétovázás nélkül váltogatta a színeket, hatalmas mozdulatokkal rajzolt, hogy biztosra veszem, ilyenkor megszállja az ihlet. Szinte észre sem vette, mikor Nagyi kibújtatta a kabátból, egyik kezéből a másikba pakolta a rajzeszközöket és meg sem állt, semmi sem zökkentette ki.
Sokat rajzol, de ezt már megszoktuk. Mégis mindenkit lenyűgöz maga körül ezzel a stílussal, ahogy a rajzoláshoz áll. Mindössze pár perc alatt készült el a fenti mű, s mikor befejezte, lecsapta a krétát, s mintha visszajött volna közénk, hangosan közölte "Na, elkészültem a kékpozsgás lánnyal. Már nem dolgozom rajta többet, kész." Aztán továbbállt és a következő pillanatban már a könyvespolcáról válogatott.
