Azt még nem gondoltam át, hogy mikénthogy, mert ugye ha öregszünk és sosehalunk meg, akkor egy idő után mindannyian vénbanyáktaták leszünk. De majd kiötlöm, ha felkínálják a lehetőséget. Addig csak azt tudom, hogy örökké akarok élni Nünüvel és Farkassal és akik még lejönnének hozzánk a szeretetfészkünkbe. Belefájdul a szívem, ha eszembejut, hogy egyszer lesz olyan, hogy nemígylesz. Szerelem.
Örökké
2011.07.21. 22:26 | piroskaesfarkas | 5 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
wodter 2011.07.22. 08:07:39
jutkibutki · http://gyerekkonyvkritika.blogspot.com 2011.07.22. 08:41:52
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.07.22. 10:57:11
Tessék könnyu szívvel élvezni azt, ami van, mert gyönyöru, mert megérdemlitek, örüljetek a mostnak, hogy most megadatik, hogy ezt megkaptátok, és megnehalljammégegyszer, hogy elore feltek.
(igen, nekem is nehéz, de higyjétek el, hogy igazam van :)
piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2011.07.28. 18:41:39
Igyekszem!:)
Wodter! Köszönöm!:)
Judit! Jaj, de olyan jó, hogy sokasodtok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Irigykedem ám!:) Próbálok nem sárgán, jó?:DDD