A könyvbőlmesélés felvonás után, ha megegyeztünk végre, hogy ideje leoltani a lámpát és majd holnap folytatjuk a mesekönyvek lapozgatását, akkor jön az összebújós mesélés a sötétben. Mostanában a régebbi kedvencek helyett (Mazsola, Futrinka) saját történeteket vagy általunk kitalált meséket kér. "Anya, elmesélnéd légyszíves, amikor megszülettem?". De szereti az "alvórongyis meséket", amelyeknek Ő ad címszavakat, nekem abból kell történetet szőni. "Anya, ma meséld el az Alvórongyi és a csillagrendszert!" Már leragad a szemem, de kerekítsek egy izgalmasat a csillagrendszerről meg a rózsaszín alvótársáról......Máskor meg "Most legyen az Alvórongyi és a petróleumlámpa!" Szóval van feladat:)
Aztán vannak más saját meséink is, egész hosszúak, mint a Pihetündér. Máskor meg Ő szeretne minket elvarázsolni egy-egy saját kitalálással. Ezek mind tüneményesek, és egytől egyig "itt a vége fuss el véle" heves felkiáltással végződnek. Tegnap este nehezen jött álom a szemére, sokáig meséltünk, majd beszélgettünk a sötétben, egy takaró alatt. Lelkesen ecsetelte, hogy mit szeretne csinálni másnap: "Anya! Holnap keresünk egy varázsparipát, aminek elférünk a hátán ketten, Te meg én, a két tündér. És akkor, és akkor felszállunk az égig, a felhőkhöz, és, és, és ott leszállunk egy felhő szélére és leülünk ketten. Lóbázzuk a lábunkat a széléről és megkérdezzük a felhőket, hogyan lesz az eső. Aztán hazajövünk Apához. És, és, és Anya! Majd fonunk virágkoszorút a hajunkba, azzal megyünk a felhőkhöz, jó? Csak az a baj, hogy nagyon fúj a szél és hideg van. Hallod, hogy süvít?"
