Terep az esti szúrkálás után. Jó sok szöszmötölés és szemét marad az injekciók beadása után, pedig ez csak két szúrás a hasamba: a petenövesztgető és az időelőttkidurranásgátló (utóbbi mennyivel kultúráltabb kiszerelésben, előre felföltött folyadékkal, amit csak a szilárd anyagba kell befecskendezni, bekészített kicsi- meg nagy tűvel és két kis fertőtlenítő kendővel).
Ezt sem éreztem még: büszke vagyok a méhnyálkahártyámra!:) Vagyis vastagodási ütemére, ami először volt 7mm, majd kedden 10 mm, ma pedig 12 mm. Meg azt sem, hogy milyen boldogság szétterpesztett lábakkal hallgatni a névsorolvasást, hogy melyik oldalamon hányan vannak és hányszor hány miliméteresek!? Kifeléjövet még megkerestem a kedvenckedves nővérkét, hogy elújságoljam Neki, hogy 9 dundi gyerek van odabent (6 jobbra, 3 balra olyan nagy, hogy valószínűleg ezek a peték kerülnek megtermékenyítésre, és van még sok-sok kisebb) és megkérdeztem, kell -e fizetni a lombik eljárásért. Nem (így is megpróbáltunk kölcsönt felvenni a bankkártyára, de nem ment....hitelbőlgyerek, höhö). Ma már nehezen mendegélek, fáj lent meg hátul a derekam, minden bajom van, de örülök. Ma reggel még kaptam egy adagot mindkét hormonból (eddig csak este, de most Csillagszemű szerette volna, hogy "napközben dolgozzanak még"), este pedig percre pontosan szúrjuk a hasamba a repesztőt, majd 36 óra múlva leszívás. Kilenc ígéret! Kilenc ígéret!!!!!!!
