Hajnali négykor lett vége a filmnek, amit valamikor jóval éjfél után kezdtem el nézni, akkor, mikor rájöttem, hogy képtelen vagyok elaludni, és akkor mikor már annyit lélekbúvárkodtam magamban, hogy elgem lett. Először a laptop gyenge fényében kirajzolódó kettősüktől lágyultam el, ahogy egymás mellé gurulva, szétdobott végtagokkal, békésen alszanak. Aztán a filmtől (nem biztos, hogy a film érdeme, már jól be volt ágyazva a lelkemben). Később meg attól, mikor négykor kimentem pisilni és megláttam a távoli fényeket, a messzi városi fényeket, melyek olybá tűnnek innen, mint egy kis ékszeresdobozka. Aztán meg a kutyáktól -akik bármikor is látnak meg, reggel, éjjel, hajnalban, teljesen mindegy- ugyanúgy boldogságot látok rajtuk (Alfi már annyira rosszul hall, majdnem semmit, hogy égnekálló lábakkal húzta a lóbőrt és jóidőbe telt, mire észlelt engem). Leültem hát közéjük a fürdőszobában és tíz percig örömködtünk egymásnak négyen. 

Nem is tudom, az esti összebújós, egyfészekbenegyüttalvóshármasért rajongok -e jobban, vagy a reggeli, nagyonálmosámtündéri lassú, kisluykakonbekukkantónapsütéses, hízelgősdorombolós felkeléseket. A kimondatlan menetrend szerint általában lemegyek és megcsinálom Nünü reggeli italált ("bébi" névre hallgató lötty), amit az ágyban fogyaszt el az ébredező apja melett (kinek fején ilyenkor van már egy apró kalap, vagy egy kendő, a párnáján meg különféle állatok....egész sorozat felvételem van így róla). Most, hogy már ilyen csodás az idő, megint rendszeresítettem a papucsoshálóinges reggeli kertkörbenjárást. Fantasztikus. Minden nap nyílik egy új kisvirág, egyre nagyobbak a bokrok és a fák, csicseregnek a madarak, csobog a víz, feketerigók járnak iszogatni a tóra, a csillogó, nedves, hideg fű csiklandozza a talpamat. Lerövidültek ezek a magányos percek, mert várnak rám, de nem bánom. Olyan nagyon......

Később kirohan Ő is, kezében még az alvórongyijával. Felemeli a földről a súlyától lehajló halványrózsaszín virágfejet, beleszimatol. Kéri, vágjak le egy sárga rózsát a hajába. Beletűzöm s már rohan is kergetőzni a kutyákkal "Fiaim, gyertek kergetőzni velem, szedjétek a lábaimat!" Aztán már száguld is, féloldalasan lépked a nehéz zöld vödörrel, hozza a haleledelt. Három markolásban állapodtunk meg, szórja is lelkesen a vízbe a színes lemezkéket, s alkudozik a negyedik adagért, amit az ebihalaknak szán. Megszámoljuk a mesés tavirozsákat, békákat keresgélünk és hallgatjuk a gyenge kis szélben susogó nádat. 

Paradicsom.