A zenés bábelőadás után a Nagyinak így számolt be az élményekről: "Nagyika! Volt ördög meg tündér is. Nagy széken ültem, magasan és tapsoltam mindig. Tátott szájjal néztem az előadást!" Ő volt ott a legkisebb, egyedül Ő ülhetett le nem hajtott széken, amire nagyon büszke volt. Mikor a nagyok az előadás előtt összedugták a fejüket és úgy beszélgettek, odahajolt hozzájuk, mint valami benfentes és hallgatózott. Egy múltkori bábelőadás előtt is szóltak, hogy túl kicsi még ez a gyerek ehhez, "nem lehet itt zajongani előadás közben, meg nem is fogja érteni, ez az előadés szövegcentrikus Anyuka!!!????" -károgott a jegyszedő néni csúnyán szemöldökráncolva. Megnyugtattam, hogy nem lesz rendbontó a gyerekem, ha pedig mégis, majd kimegyünk. Azt már nem tettem hozzá, hogy mellesleg a gyerek olyan szinten jegyzi meg a hallottakat/látottakat, hogy a darab után tessen már elbeszélgetni vele, majd jól meglepődni.

Voltunk mi már párhónaposan is zenés megmozduláson, csecsemőszínházban, mindenfelé, de úgy látom, hogy legelőször úgy 20 hónapos korában kezdte el igazán élvezni ezeket az előadásokat. Mostanra pedig már simán elvisszük a 3 éves kor felett ajánlott darabokra is, amelyeket tényleg lenyűgözve végig is néz, boldogan tapsol és hetekig áradozik, mesél az élményeiről. Meg persze le is rajzolja ezeket, számunkra döbbenetes módon!!???? Ezek a rajzok a Kaláka bábelőadás után készültek, itthon, teljesen egyedül (sokan megkérdezik, hogy tényleg Ő rajzolta ezeket, egyedüüüüül????? Igen, teljesen egyedül-én csak büszke vagyok:)), elmélyülten alkotott, majd hevesen magyarázta, mit írjak a papir szélére: "Ez az ördög szarvakkal Anyaca, látod, itt vannak a szarvai, pirosak. Ez pedig a tündér, virág van a hajában, amit a bábszínházban láttunk, pont olyan. Ez az iciri-piciri macska, az ökröcskék kimaradtak a buliból. Naaaagy, fekete orra van, de nem baj."