A kocsiból kászálódtak ki a vendégeink -anyukalettbarátnőm és egyévesmúlt kicsilánya-, mi meg a kerítéskapun innen éppen megérkeztünk a fogadásukra (Nünü még sosem látta Őket), karomban a gyerekkel, aki a következőket kiabálta ki nekik a feszkakerítésbe kapaszkodva "Sziasztoooook, sziasztoooook lányok!!!! Van kedvetek fogócskázni velem? Jönnétek kergetőzni velem?" Innentől pedig felhúzták és folyamatosan nyomta a szöveget: "Szaladgálnátok velem a fügefa körül? Megmutatom, hogyan kell, mert a kutyák már elfáradtak a rohangálásban, nincs kedvük jönni...." - aztán tényleg bemutatót tartott futkosásból, kezében az elmaradhatatlan egyik műanyag lapáttal. Mikor pedig szemelőltévesztette a Kamilla nevű picilányt, hangosabbra kapcsolt: "Kamillám, Kamillám, hol vagy? Mindjárt megkereslek és baránők leszünk hamarosan!!!!"

A kerti mókák közül most a toplista élére kúszott fel a kergetőzés és a bújócskázás, szorosan a temperázás, homokozás, bogárnézés, buborékfújás mellé. Olyan mozgékony, szövegelős és hangosankiáltozós, hogy a szomszéd már megkérdezte Anyikáéknál, hogy nem hiperaktív -e a gyerek. Szerintem csak jókedvű, harsány és időnként úgy adja elő magát, mintha színpadon szerepelne. 

Kergetőzés, igen. Központi kérdés, hogy kivel tud kergetőzni. Leginkább Papával szeret, de ha éppen Ő nincs otthon, akkor megfűz valaki mást. Na persze ki tud ellenállni ilyen kérésnek: "Peti, Petike, jönnél velem kergetőzni a kertben légyszíves? Felvennéd a kabátodat, felöltöznél mert hideg van kint." Mikor megbeszéljük, hogy valaki meglátogat aznap vagy másnap minket, vagy Meske barátnőm hamarosan kijön hozzánk, akkor elsők között hangzik el: "Hurrááááá, akkor majd kergetőzünk együtt a kertben!" Este pedig már így emlegeti: "Holnap jön XY kergetőzni a kertünkbe."

A legmókásabb pedig az, ahogy minden mást is előbb vagy utóbb együtt kell csinálnuk az utasítására, addig nem nyugszik, amíg az egész bandánkat össze nem tereli és együtt nem kergetőzünk visongva a kertben (Nagyika, Papa, Farkas, Ő meg én, vagy éppen a vendégeink....). Ennél már csak a körbenállegykislánykázás röhejesebb, ahogy meglett emberek, öten, tízen összekapaszkodva ezzel a viruló fejű kicsivel nyomják a nótát. Ja, de van: A "csőröspapagáj, csőröspapagáj, csőröspapagáj, juhéééééj" kántálása.

A kergetőzés egyik leágazása a buboréküldözés. A buborékfújást már születése óta alkalmazzuk, egyrészt, mert nem lehet elég korán kezdeni, másrészt mert a család imád buborékot fújni, és már Nünü előtt is vettünk magunknak fújószerkezetet, mindenkinek volt sajátja. Mostanra már tele van mindkét ház ezekkel, mert nem maradhat el nap buborékkergetés nélkül....

Bújocska. Lehet derékbántalmad, gipszbecsomagolt gyógyulófélben lévő törött lábad (ha járógipsz, akkor benne is van, hogy jáááááró, szóval csak semmi kibúvó), fejfájásod, bármi, ha hozzánk jössz, Te vagy a hunyó. Meg el kell bújnod, míg Ő tízig vagy tizenötig számol.

A legcukorfalatabb az, amikor Ő bújik el. Lopakodva közelíti meg a kertben kinézett búvóhelyet, majd csöneben lapít, míg a hunyó számol, mikor pedig elkezdik keresni, nagy csinnadrattával ugrik elő és felemelt kézzel visítja, hogy "Itt vagyok Papaaaaaaa, ide bújtam!!!!!"