Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe.
Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-)
Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-)
Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!
A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!
Nemfelejtempillanatok. Boldog nemfelejtempillanatok. Amikor a határtalan boldogságérzés -akárhogy is próbáljuk elszigetelni- összekeveredik egy csipetnyi szívfacsaró szomorúsággal. Ahogy sétálgatott a kerben, fején a maga által kiválasztott szalmakalappal, kezében egy fonott kosárkával, s a megtalált ajándékokat az Apjánál lévő óriási kosárba gyűjtögette, az övébe csak a csokiállatok és tojások kerültek.
A mosolya, ahogy reggel az általam eldugott-, majd most általa megtalált két kosárnyi ajándékot szortírozza, ahogy a leül a fűbe és olvasgatja az új, bokor alatt megtalált könyveket. Na és az a vigyor, az az összpontosítás, mikor kibontottuk neki az első csokiját, s ahogy falatozott, mint aki napok óta nem evett....egy aprócska csokimorzsát sem hagyott veszni......