Odaköszön nekem: "Szia anya, koncentrálok..." Máskor meg hosszasan bámul ki az ablakon, s megkérdezem, min gondolkodik: "Álmodozom Anya."

Veszettül homokozik. Ha nincs meg a napi homoktúrásadagja, reklamál, hogy menjünk a játszótérre (a Nagyinál egy órán keresztül lapogatott homoksütik nem elégítik ki). Kb. így adja elő, ha Anyikáéktól indulunk el: "Sziasztok, sziasztok fiúk, megyek a játszótérre...mmmmá, mmmmá, mááááááá (ez a puszi egy ideje, cuppogás helyett teátrális mmmmmmá-k, zabálnivaló)." -beülünk a kocsiba, kezében minimum egy lapát, de inkább kettő. -"Mikor érünk már a kis játszóteremre? Hol van már a játszótér, szeretnék homokozni a játszótéren! Apaca, kapcsolnál egy kis zenét légyszíves! Mindjárt odaérünk a játszótérre." -suhanunk az autóval tovább, nem kanyarodunk le a játszótér felé- "Nem erre van a játszótér Apaca!??!!" -elmagyarázzuk, hogy előbb beugrunk anyának egy kis salátáért- "Anya megeszi a salátát, utána pedig megyünk is a játszótérre hárman, Anyaca, Apaca és a kiskislányuk a Nünüke, aki pedig én vagyok!" Nem tudom, a rövidke út alatt hányszor hangzott el a játszótér szó, de kevés a kezünk, hogy megszámolhassuk. Egyáltalán nem erőszakosan, inkább nevetgélve tette mindezt, mint aki érzi, hogy ez már tényleg sok és viccé kanyarítja a dolgot.

Azt hiszem, holnap be kell ugranunk néhány új homokozóformáért a nyuszinak, hogy aztán itthon eldugdossa a kertben. Egy egész zsáknyi van, vagyis inkább kettő, egy itt egy meg Nagyinál, de mindegyiket számontartja és nem is elég, meg én is imádok ilyeneket venni, na. Lapogatja a homokot a sárga macskába (érdekesen hangzik így), aztán úgy dönt, hogy elássa a lábfejemet (egyre durvábban hangzik). Kérdezi Tőle az Apja, hogy mit csinál, mire Ő fel sem pillantva odaveti: "Dolgozom, dolgozom....keményen dolgozom."

Az elején leszögezem, hogy a gyerek egy lehallgató- és azonnalmegjegyzőkészülék. Nagy szerepjátékos is. Már említettem a micimackós fellépésünket, melynek szereposztásáért Ő felel. Magát idáig Malackának titulálta (Én Micimackó, Apa Tigris, Nagyi Kanga, Papa pedig a bagoly, stb.), ám mióta Anyikát gyakran Kangának szólítja és bemászik könyvet olvasni az ölében, elkezdte a Zsebibaba szerepet is Ő játszani. "Zsebibaba bemászik a Kanga zsebébe mesét olvasni. "Kanga! Elolvasnád ezt a mesét nekem, mert én még olyan picike vagyok, nem tudok olvasni a betűket." Meghallja, hogy az Apja és a Papa a dolgozószobában beszélgetnek: "Úgy hallom, Tigris társalog a Bagolynál...megyek és megnézem...szaporázok." Morfondíroztam rajta, vajon mennyire lehet belemenni egy ilyen szerepjátékba....nem is tudom. Élénk fantáziával bír, az biztos. Képes eljátszani a semmivel, de tényleg. Ül egy darab papirdobozban, az a tengeralattjáró vagy csónak, vagy bármi, és magyarázza, hogy most kiugrik elkapni a polipot, nézzem meg mekkora, alig bírja becibálni a csónakba, meg hozza a fényképezőgépet, hogy lefotózza a színes halakat, és hasaljunk le, hogy jól lássuk a boszorkányhalakat, kukkantsunk bele a messzelátónkba, stb. Ezekhez semmit sem használ, csak úgy csinál, mintha lenne nála fotómasina, polip, vagy bármi. Nagyon szórakoztató. Meg ugye bábozik is, egész meséket játszunk le, vagy ad elő egyedül, az is szerepjáték. Meg amikor orvososat játszik, tündéreset, vagy építőzik meg a sok-sok egyéb. 

Még mielőtt a csúcspontjára érne ez a kusza, éjjelkettővanmármiértnemalszominkább bejegyzésem, lejegyzem, hogy mi történt a csúszdánál (körömrágás innnndul!). Állandóan a csúszdán akar felfelé mászni, ami jó meredek és félő, hogy eltanyázik és mikor már századszorra kapaszkodik fel, javasoljuk, hogy talán próbálja már meg a lépcsőt. Szalad a a lépcsőhöz, lobognak a fürtjei körülötte és kiabál "Szaporázok a lépcsőhöz, aztán majd lecsúszom a csúszdán. A lépcső a csúszda hivatalos feljárója, azon kell felmenni!" (honnan veszi ezt a "hivatalos" szöveget és honnan tudja, hogy éppen oda is illik??)

Visszakanyarodva a micimackós témára (aztán mindjárt megyek aludni).

Ma a játszótéren elmélyülten homokozott, míg én az Apjával beszélgettem és Őt figyeltük. Egy szöszke háromésféléves jött oda a nagy homoktengerbe és hemperegni kezdett. Megmosolyogtam és halkan megjegyeztem Farkasnak, hogy milyen helyes kis sellőbébi bukkant fel a parton. Kicsit később már az Anyukájával együtt ültek oda hozzánk, s a gyerekem köszönt a kislánynak, majd bemutatkozott. "Szia Sellőbébi...én Malacka vagyok!"

Jó éjt,

Micimackó