"Gyere Anyaca, menjünk ki az utcára! Papa is, Nagyika is, Peti is, Apaca is, mindenki jöjjön, körülnézünk, nagyon szépen süt a nap, micsoda kilátás van!" Na és tényleg, mindenki feltápászkodott a kertből és kimentünk a ház elé, ahogy huncut kis copfosunk kérte. Imád ott sétálni, ibolyát szedni, leülni a zöldbe. Mikor pedig kiértünk, a következő vezényszó hangzott el: "Most pedig mindenki riszáljon, nyomjuk a táncot!" - és felsorolta a neveket, biztos ami biztos, hogy senki se maradjon ki, még Pöti se, aki míg nem hallotta a nevét, csak röhögött rajtunk, majd elkezdett dülöngélni.
Persze, ez egy csakamadárjárerreszintefalubudapestmelletti hely, szóval ha van is közönségünk ilyenkor, az biztos az utcában lakik. De jó látni, ahogy hatan, füligvigyorral ott táncolunk a ház előtt és két kézzel integetünk az árnyékunknak. Ahogy a gyerek fütyül.
