Szuperek ezek a lufik, már egy hete bírják a strapát, nem pukkantak ki a rengeteg malackatánctol, sem akkor, mikor mindhárman fekszünk és rugdaljuk őket felfelé, vagy boxolunk velük.
Meg még mindig olyan örömét leli bennük, mint mikor először meglátta a luficsokrot. Én meg nagyon szeretek Micimackó lenni. (a kör egyébként bővült, mert Nagyika lett Kanga, Papa a bagoly, Pöti meg Füles).