Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Csomó minden

2011.02.09. 16:04 | piroskaesfarkas | 3 komment

Drága Nagypapám bejelentkezett a fééészbukra. 82 éves. Annyira büszke vagyok rá!

Mindhárom fát nevelgetem becsülettel. Az egyik már növekedésnek indult, a másikról pedig ma kaptam egy isteni hírt, amely szerint ha igaz, hamarosan gyors lombosodás veszi kezdetét. Ha pedig teljes lombdíszben pompázik, azonnal beszámolok róla jajdebüszkén. A harmadik egy lassabban növögető fajta, köszönhető az alvállalkozónak, aki bár isteni tehetség, de lassú mint a csiga.

Egybként nem könnyű ezt a három, egymástól független területen lévő munkavonalat terelgetni, meg Nünü melett lenni teljes mellbedobással, meg a lombikra hangolódni, de olyanjónekem, mert Anyikáék itt vannak a közelben, és a hétvégéktől eltekintve tulajdonképpen minden nap együtt lehetünk és segítenek.

Időnként fájnak a lábaim, a hasam és a piros foltok hol jobban, hol pedig kevésbé rondítják el a képemet. Tegnap meg annyira fájt a fülem mögötti nyirokcsomós rész, mindkét oldalon, hogy majd megbuggyantam. Ezt tartott úgy este nyolcig, majd hirtelen abbamaradt. Jó tíz napja azon sírdogálok, hogy meg fogok halni, és mi lesz a gyerekemmel. S mivel igen szárnyaló fantáziával áldott meg az ég, nem bírom megzabolázni a gondolataimat, és már látom magam, ahogy búcsúzkodom és hasonlók. Ettől meg bőgnöm kell. Ugyaninnen indul ki a bőgések azon szála is, mikor a gyerek megölel, vagy szupertündér, vagy olyat mond, hogy ellágyulok. Mert mi lenne vele nélkülem? Úgy, de úgy szeretem a szeretteimet, hogy ennél jobban nem lehet. Fájósan. Rágódom azon is, milyen szomorú, hogy hajtani kell a munkát és csak mennek a napok, s alig látom Farkas. Egyébként is, de most aztán mégannáljobbande az jut eszembe sokszor, hogy milyen boldog és kerek az életem, a maga kis hiányaival vagy apró szomorkodásaival együtt. Na és ekkor megint az villan be, hogy ezt kéne itthagynom????? A másik énem próbálja gatyábarázni ezt a nevetséges önsiratót, de elég nehezen megy.

Lombik. A fentiek ismeretében nem csoda, hogy azon rágódom, mi legyen. 1. Azonnal akarok gyereket, szóval ide egy holnaprapeteérlelő pirulát de azonnal, veszem be és fekszem oda tárogatni, adják azt a gyereket!!!! 2. Inkább megkérdezem Csillagszeműt, hogy nem lehetne -e eltolni a beavatkozást áprilisra, mert nem vagyok jó formában, már úgy egészségügyileg értem. De persze lehet, hogy érdemes megcsináltatnom a vizsgálatokat, aztán még akkor is ráérek eldönteni, ha minden rendben lesz.

Meg még egy csomó minden.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr662649394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bolyti 2011.02.11. 07:59:59

Drága Piroskám! Kitartás! Nekem is volt nem olyan rég egy nagyon durva mélypontom! Nem csináltam volna mást szívem szerint, csak egy sarokban ülve nyalogattam volna a sebeimet, aztán kisütött a nap és minden jobb lett:)

Melike80 2011.02.11. 08:24:49

Akárhogyis nézzük, nem egyszerű a nőknek, családoknak. A mostani bizonytalanságban. Dolgozni, hajtani, megfelelni, hogy meg tudjon élni az ember. Mellette pedig valóban úgy elrohannak a napok, hetek. Én is őrlöm magam.. s most amit leírtál a posztban, teljesen ezeket érzem napok óta..
Puszi nektek. Már mindjrt itt a tavasz, s minden szebb lesz!!
süti beállítások módosítása