Gyakran napokkal később, mikor lapozom a füzeteit, akkor találom meg a gyöngyszemeket. Megkérdezem Tőle, hogy kitéphetem -e, mert nagyon tetszik és büszkénboldogan csókolom össze azt az okos fejét. Mutatom az Apjának, Nünü pedig fut utánam és magyarázza, mit láthatunk a képen. Ilyenkor utólag írom rá a címeket.
Ez itt egy kislány és egy kisfiú..... - ez most az aktuális kedvencem, kiájulok Tőle, miket alkot...
Ez itt én vagyok, vagyis Anya, melettem pedig egy kalitkában a madárka (újabban csőrt is rajzol a madaraknak).
Erre a magyarázatra konkrétan emlékszem: "Apaca ez itt, őzbarna haja van. Ez pedig itt Nünüke, göndör haja van, mint anyának."
Egy néni, rövid hajjal, aki éppen egy madarat néz.
