Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Szövegláda - Nagyika szive

2011.01.15. 22:55 | piroskaesfarkas | 3 komment

Felhangosodott és egyre cserfesebb. Visong, teli torokból dalolászik, közben szaladgál, ugrál, újabban meg halandzsadalokat költ, elrobog a tükörhöz és nézi magát, ahogy táncol a költeményeire, majd meghajol.

Két  napja úgy kér dolgokat, mint egy jólnevelt pucckisasszony, aki egy kosztümösfilmből pottyant ide: "Apaca, ideadnád a mazsolát a kezembe", "Légyszíves Nagyika, bekapcsolnád a muzsikát?", "Anya, levennéd a könyvet a magasból?" Azt hiszem, én szoktam így kérni dolgokat. Persze mindezt a cinci kis hangján. 

Csupa kedvesség. Bekuckózta magát az ölembe az Öreg tölgyfa könyvvel, és kérte, hogy olvassunk. Már egy ideje mesélek, mikor megsimogatja a kézfejemet és csak ennyit mond hízelgős hangon "Szia Anya", aztán odabújik szorosabban és tovább magyarázza, hogy ki hol lakik a fa ága között. Ma délután elvonultam tanulni a vizsgára (éppen ideje). Hallom, jönnek fel a lépcsőn az Apjával, aki igyekszik meggyőzni, hogy hagyjanak még tanulni engem. "Csak ad a Nünü pici simogatást Anyának". És tényleg. Jön, megsimogat és már megy is tovább. Órákig képes eljátszani egyedül, gyakorlatilag bármivel (lefekvés előtt pl. színes formabetobós kockákat nevezett ki Apacának, Anyának, Kisnünükének, és eljátszotta, hogy megyünk a kertbe megkeresni a húsvéti tojásokat...). De a legnagyobb játék közepén is valahogy észbekap, hogy valakit megsimogasson. Odaszalad, simít kettőt-hármat (aztán van, hogy eszébejut, hogy akkor már mindenkit végig kéne szeretgetni, és névsorolvasást tart és osztogatja a puszikat vagy öleléseket, simogatásokat...ilyenkor a sor végén a kékszamár is kap) és ott folytatja, ahol abbahagyta a játékot. Annyi apró tündérkedéssel lágyítja el a szívünket.

Keresgélt a könyvei között Anyikáéknál, majd megszólalt. "Nem találoda karácsonyi színezőt sajnos." Nagyika a segítségére sietett és felajánlotta, hogy megkeresi. Mire Nünü: " Nagyika megkeresi Neked a karácsonyit. Nagyika a szívét is odaadná Neked."-majd a földön térdeplő, könyvek között keresgélő mamájának vállára hajtotta a fejét. Nem tudom, mennyire veszi le egy ilyen kisgyerek a szavak, mondatok, hangulatok jelentését, és hogy képes megjegyezni egyszer-kétszer hallott kifejezéseket, és miként sikerül helyesen alkalmaznia ezeket, de tény, hogy a fém tárgyak is elfolyósodnak a környezetében:)

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr262586705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kismoly 2011.01.17. 11:59:19

:) Édesbogár.

Marcim is simogatós korszakban van, és szórja a puszikat.
süti beállítások módosítása