Sötét volt még, mikor kipattant a szeme és felült az ágyban, hogy megnézze a cipőjét (ahogy Ő hívja, túrabakkkkancs). "Anya, itt járt a télapó, hozott ajándékot Nününek meg Anyának is! Megnézzük a Nagyikával!" -mire Anyika átbotorkált a szomszéd szobából (amíg a fiúk leléptek, Papa szobájában tanyázunk).

A szigorúan csokimentes, csizmábapakolóséjszakatitkosanlopakodó télapó után a garázsbanátöltözős eslőfellépős következett, akin fényképezés közben annyira kellett röhögnöm, hogy a végén majdnem a fejemre borította a kosarat. A kertben taposta a havat, majd kopogtatott az erkélyajtón. Amennyire Nünü lelkesedik a télapóért mikor nem látja -rengeteg télapós dalt, verset tud, s mint egy végtelenített zenehordozó, folyton darálja ezeket, télapókat rajzol, gyurmáz, olvas, mesél- ha messziről meglátunk egyet, üldözőbe kell venni, hát annyira begazol, ha a nagyszakállú túl közel merészkedik és öblös hangon próbál kedveskedni vele.

Pöti első fellépése kifogástalan volt, de Nünü semmit sem fogadott el tőle, s a kosarát is úgy közelítette meg, hogy "fogom Anya kezét, megnézzük együtt", a szeme sarkából figyelte, fülelt és nyomban visszatolatott, ha a télapónk köhintett vagy megszólalt. Mikor elment ismét vagánykodva imádta, mint aki a legjobb haverja, s pár perccel később Pötinek is mesélte, hogy itt járt a télapó, milyen volt és milyen ajándékokat hozott neki.

Komolyan készültünk a premierre, nehogy a mi okostojás gyerekünk lebuktassa az öcsémet, ne legyenek árukkodó jelek, a hangját rendesen elváltoztassa. Kint nyomakodott a ház mögött, míg nem kopogtattunk neki, hogy véletlenül se fogjon gyanut a jógyerek. Minden simán megy, Télapóöcsém tisztes távolban üldögél Nünütől, néha dörmög, gyerek bontogatja a zsírkrétákat, gyurmákat, nyomdákat, filceket, könyveket (csak semmi csoki). Mire Anyika megszólal: "Kisfiam, nincs kedved a szomszédesztikéhez is átmenni az ajándékával?"

Na ettől persze még nem lepleződött le az ismerős télapó, de ismét bevizonyosodott, hogy volt kitől örökölnöm a véletlenülelszólómmagamságot.

Azért jó ennek a gyereknek. Reggelente apró ajándékokat vadászhat le az adventi szarvasáról, Anyika meglepte egy sajátkészítésű télapólánnyal, kétszer is jött a kedvesöreg Nagyikáékhoz (mostanában Nünü Mamakának, Kicsimamácskának hívja....olvadás), éppen mostanság száll le a repülőről a londoni télapó, hogy hajnalra hazaérjen és telerakja az itthoni ablakot is, hétvégén pedig Másikmamához várjuk a szánt. Mire meg lemegy a nagy télapózás, indul a karácsonyi meglepetéstúra.

Nekünk is annyirajó, mert csuda dolog látni ragyogni az  édes kis arcát, belemenni ebbe a télapósjátékba, készülődésbe, levélírásba, meglepetéseldugdosásba, cipőtiszításba, s Vele együtt hinni.