Pöti hazaköltözött, Anyikáékhoz. Aggódom érte. Szeretném, ha rendeződnének a dolgai. Ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy ilyen közel van hozzánk, sokat bandázunk, itt van a bűvkörömben. Talán gyerekkorunkban voltunk ennyit együtt, mikor még mindketten otthon laktunk, közös kicsi szobánkban. Tiszta karácsonymásnapja hangulat, mikor átmegyek, és mindenki ott nyomul a szülői fészekben.
Mégis a legjobban annak örülök, hogy Nünüvel van idejük egymásra, játszani, beszélgetni, tanulni. Bemásznak a sátorba kuncogni, menetelnek csákóban, vannak közös kis szavaik, szokásaik. Pöti is teljesen hatása alá került, nem tud betelni vele, és élvezi azt a szeretetet, amit Nünütől kap. Nünü pedig imádja, ölelgeti, lóg rajta. Pöti hozott haza minket este, s Nünü szokása szerint folyton csicsergett, megállás nélkül nyomta a szöveget, s egyszercsak közölte: "szereted a Pötit, benne volt az álmodban tegnap...játszottatok együtt a Pöti meg a kis Nünü...felébredtél és találkoztunk." Csoda, hogy nem kopott még el a feje a sok puszitól.
