Nem hajtottam, nem mondogattam Neki, hogy üljön bilire. Jövő tavaszra terveztem az átterelést, mikor már kevesebb ruhát hord, könnyebben levetkőztetem, gyorsan rá tud pattanni, ha szükségét érzi. Joepapa által vásárolt rózsaszín darab azért mindig ott volt a közelben, s gyakorta elővette, bilikének becézte és bilikacsának hívta a rajzot rajta.

Kérdései voltak. Megbeszéltük mire való, ki-, hol- és mikor végzi a dolgát, de sosem erőltettük a használatát. Pár napja sűrűbben került elő, hordozta, rácsücsült, csakúgy, ruhában, mint egy székre. Tegnap elszadat érte, ráhuppant harisnyástulpelenkástul, és közölte, hogy nünükakil. Majd pár perc múlva eltette és továbbfutott. No és akkor éreztem, hogy tényleg megtette.

Ma délelőtt, pelenkacsere után, még fedetlen alvázzal ismét elhelyezkedett rajta. Nem hittem a sikerben, pedig igen elszántan üldögélt ott Papa kezét szorongatva és időnként felállt, megkérdezte, hogy van -e már benne pisi. Egyszercsak tényleg ott volt a produktum. Hatalmas ováció fogadta és Ő is annyira büszke volt magára! Azonnali telefonhívás Farkasnak, örömködés, büszkeség, megzabáljukagyereket.

Megbeszéltük, hogy együtt öntjük ki a vécébe, Ő nyomja meg a kisgombot a tenyerével, s néztük, ahogy nagy robajjal zúdul a víz.

Majd Nagyi, Papa, Nünü és én közösen jártuk el a rögtönzött pisitáncot, kérésére legalább tízszer.

Este, mikor megérkezett Apaca és Pöti, azonnal elmesélte Nekik, hogy bilibe pisilt, s már hozta is a rózsaszín bilit, hogy rápattanjon. Megint csak azt hittem, csupán bemutatja mi történt délelőtt, de ismét meglepődtem. Ahogy ráült, már állt is fel, és lám, ott volt az eredmény. Közös lehúzás Apacával, hurrázás felemelt kézzel, hétfős pisitánc, örömködés, büszkeség, boldogság, röhögés magunkon.

Továbbra sem fogjuk erőltetni, vagy rászólni, csak ha magától akarja, akkor bilizik. 

És igen, magam sem hiszem, de az első pisisbiliseredményt is lefotóztam a kacsával. Enyhítő körülmény, hogy legalább itt nem mutatom meg:)