Élvezem, hogy újra kutakodhatok a boltban a zsírkréták (egyenlő dambi), földrerajzolóskréták, festékek, ecsetek, nyomdák, formakivágósnyomogatósok és egyéb kreatív eszközök között. Jogosítványom van arra, hogy ezekből is a pöttyöset, a kisvirágosat, a copfoskislányosat válasszam, mert ugye itt a gyerek, nem magamnak veszem. Persze mikor kibontjuk és birtokbavesszük mindet, nehéz eldönteni, hogy ki örül jobban, Ő, Anyika vagy én. Akár egy finom csoki elfogyasztása, olyan örömet jelent nekem is az újrarajzolás, s külön boldogság, hogy Nünü is ennyire szeret alkotni, s még ügyes is.
Hónapok óta írjuk a papir szélére, hogy mit rajzolt le, s gyorsan megtanulta, hogy anélkül nem fejezi be a művet, hogy nem kerül rá a dátum és a cím (mondja már a dátumot is, legalábbis az évet és az adott hónapot, meg egy napot is, de azt sosem találja el:).
Hangsúlyozom, hogy gyakran, távol az adott eseménytől időben, már én is röhögök saját magunkon, hogy mennyire kifektet minket ez a gyerek, hogy tudunk így elájulni Tőle, s miként csinálunk minden apróságból hihetetlen felhajtást és szenzációt körülötte. De ezeket csak később látom meg. Mikor pl. lerajzoltat velem egy szamarat (elég béna szamár lett, amolyan hányaveti sehogyansemkinéző), unottan kicsit összefirkálja, aztán hirtelen jött érdeklődést mutat, majd emígyen szól:
-"Hol van az a zöld ceruza? Rajzolok füvet a szamárkának, éhes ez. Tessék csacsi, egyél füvet!" -aztán tényleg előveszi a zöldet a sok közül, s a lap aljára füvet firkál. Aztán ismét kapirgál a ceruzák között, s megtalálja a sárgát. -"Süt a nap, kibukkant a felhők közül." - és majd elbőgöm magam, ahogy figyelem, hogy a lap tetejére, ahogy én szoktam, körkörös mozdulatokkal elkészül a napocska. Ezek a nagy dolgok.
Ha nem kapja el a hév és éppen türelme meg kedve is van, már nagyon ügyesen színez úgy, hogy a vonalon belül marad. Ezt Ő satírozásnak hívja, s kéri, hogy rajzoljunk neki nagyobb formákat, almát, körtét, banánt, fenyőfát, amelyeket könnyebben kiszínez ilyen technikával.
Na és itt látható néhány korai Nünü.
2010 október, Apaca pólóban
2010 augusztus, Sátor, cica, nap
2010 október, Apa és Anya
2010 augusztus, Pillangó, katica, Nagyika locsol
Festéket kenünk szét ecsettel, ujjakkal, tenyérrel. Most találtam gyerekbarát ragasztógurigát, azzal remekül tudunk rögzíteni bármit a papirra, akár kókuszreszeléket, mákot, homokot, kivágott figurákat, fonalat, stb. Készülök műanyag ollót is a kezébeadni, meg gyurmát is készíteni házilag, mert a boltit hamar összekeverjük, és már nem győzöm venni.
A családtagok és a betérő barátok mindegyike rá van kényszerítve az alkotásnak, mert ki tudna ilyen kérésnek ellenállni, mint pl. "Pöti légyszíves rajzol nekem egy papirsárkányt, meg egy lenkerekes autót!":)
Azon vagyok, hogy a legszínesebben rajzoljak neki, meg időnként egész részletdús figurákat csinálok, amelyek eleve firkálásra vannak ítélve. Ám ha pontpontvesszőcskét vetek papirra, amelyből fél perc alatt készen van egy egész család, azt bezzeg nem firkálja össze színezés címén!!???
Ez az egy kislány ennyivel megúszta, a legtöbb alig látszik ki a firka mögül....
Telerajzoltunk egy tucat vastag füzetet, rengeteg színes- és fehér lapot, kivágott papirfigurákat, becsomagolt dobozokat, papirházikót, teraszbetont, téglákat, kiürült sajtosdobozokat, papirzacskókat..........
Élvezem.
