Ha belekezdenék úgy igazán, itt ülnék egész éjjel, hogy meséljek arról, miket és hogyan mond, mennyit beszél, milyen hihetetlen összefüggéseket lát, micsoda humora van, szóval miként kommunikál. Fantasztikus! Hányszor írhattam ezt le róla vajon?
Most már több helyről is megerősítést nyert, amit mi csak elfogultságból fakadó túlzásnak tartottunk, hogy ez a Migyerekünk bizony jóval meghaladja a korosztályát, és mint kiemelkedő képességű kisgyerekkel kell foglalkoznunk Vele, vagy legalábbis olyannal, mint aki gyorsabban fejlődik az átlagnál. Ami szép és komoly feladat.
Rajzol, ismeri és megkülönbözteti a színeket, tud kört és háromszöget rajzolni, csíkozni, csigavonalat csinálni (mindezt nem csak úgy vaktában, hanem kérésre, szóval tényleg tudatosan), stb. Ha alkot, folyamatosan mondja, hogy éppen mit vet papirra, milyen színt keres, miért és mit színez. Ha mást játszik, és eszébe jut valami, amit le szeretne rajzolni, már szalad is és csinálja.
Szinte folyamatosan beszél, komoly összetett mondatokban, s összefüggéseket keres. Elérkeztünk a komoly mi ez és miért korszakba is, állandóan kérdez. Remekül ragoz, ismeri a határozókat, "és"-sel, "meg"-gel és egyebekkel köti össze a gondolatait. Minden nappal bővíti a mondóka, vers és mese gyűjteményét, melyeket kívülről fúj. Mesél is, akár úgy, hogy elővesz egy könyvet, és kívülről elmondja a mesét, ahogy azt hallotta, máskor meg a saját szavaival meséli el.
Nem is tudom, mikét fogalmazzam meg, de szeret összekapcsolni dolgokat, vagy hogy is mondjam, párhuzamokat állítani, vagy éppen magyarázni. Ilyen pl. a "hanem", meg az "olyan mint". "Alfi fúj, ne edd meg a hagymát, műanyagból van, hanem csak a csontot szabad megenni!", vagy "Nünü nagyon okos, olyan mint a delfinek". Ezeknek a mondatoknak se vége se hossza.
Olyan meglepő dolgokat képes mondani, mesélni, válaszolni. Minap Pöti kérdezte Tőle "Láttál már gyertyát Nünü?" mire ezt válaszolta "Többet is". Vagy mutat egy tényleg felismerhetetlen figurát, és közli "Furcsa szerkezet ez".
Tízig számol, de úgy látom, hogy igazán négyig tud ténylegesen megszámolni dolgokat. Tisztában van olyan fogalmakkal már régóta, hogy nincs benne, üres, tele van, túl nagy, túl kicsi, félig van, alatta, felette, szemben, háttal, ugyanolyan, sok, ez a több, ez a kevesebb, stb.
Látott rólam fényképeket, mire megszólal: "Ezek mind Anyák. Ugyanolyan formája van mint anyának."
Az ellenkezés nagyon megy, de erről majd később. Csípőből minden nem. Aztán de. Meg mégis. Aztán megint denem. És így tovább.
Beszélgetünk, mindenről és bármiről. Kérdez, válaszolok. Aztán én kérdezem és válaszol. Imádom, amikor úgy kezdi, hogy "szeintem", mint valami tapasztalt, vén róka, aki megosztja velem a véleményét. Nem babanyelven, nem egy-egy szóval vagy rövidke mondattal. Mesél, történetetsző. Kéri, meséljem el a tökbulit "Anya légyszives elmesélje a tökbulit Szisziéknél mégegyszer", sorolja, kik voltak ott, miket csináltunk, hogy tizenegy töklámpást faragtunk, stb. Beszélgetünk állatokról, csillagokról, holdról, évszakokról, emberekről, ezek miértjeiről. Még, még és még. Mintha mindent tudni akarna de azonnal, mintha semmilyen magyarázat nem elégítené ki kiváncsiságát.
Szól, ha éhes, hogy mit szeretne enni és mit nem, ha szomjas de mást inna, ha álmos és aludni szeretne, ha fáj valamilye és meg is mondja és mutatja, hogy hol.
Döbbenetesen gyorsan duzzad a szókincse, és ugyanígy csodálkoznivaló, milyen színesen, változatosan fogalmaz.
Egészen régi eseményekre emlékszik, ezek hirtelen eszébejutnak és részletesen mesél róluk. Gyakran kérdezik tőlünk, ill. mi is egymástól, ha hallunk tőle valami szokatlant, hogy ezt meg honnan tudhatja???? Eddig angolul mondtuk azokat a dolgokat előtte, amiket nem akartunk, hogy megértsen (egy-egy szó), hát már ezeket is eltanulta. Sőt, dalrészleteket is kivesz angolul a rádióból, internetről.
Hantázik. Kiborítja a játékokat, majd továbbáll. Kérdezem, hogy ki öntötte ki a kockákat. Mire rávágja "Nünü nem tudja". Mesél, s pl. felsorol olyan valakit a történetben, aki éppen nem volt velünk az adott szituációban, s látom, hogy nevet rajta, s kicsit később mondja, hogy nem is volt velünk mégse.
Legtöbbször meg tudom vele beszélni a dolgokat, próbálunk egyezkedni. Sokszor ellenkezik, vagy nyüszög, ha nem az van, amit Ő elképzelt, de az esetek többségében kiegyezünk. A foglalkozásokon észrevettem, hogy nagyon nyomakodós, Ő akar első lenni, legelőször megnézni az új játékokat, sőt, második is Ő akar lenni, és közli, hogy "Nem XY jön még, Nünü előbb megint". Alig bírja kivárni, hogy kiosszák a feladatokat, játékokat, odamegy a foglalkozásvezetőlányhoz, és belenéz a dobozba.
Minden feladatot gyorsan és általában legelőször megcsinál (pedig Ő a legkisebb). Kirakóban pl. már a húszdarabosnál tartunk (igaz, még mindig úgy, hogy alatta van feketével körberajzolva a teljes kép), a többit pár pillanat alatt megcsinálja.
Ebben a hónapban vettem észre, hogy a mozgása is sokat fejlődött. Azt gondoltam, mivel pl. a kúszás, meg a mászás, felállás, járás terén nem volt az elsők között, most sem jár az élen. De már többször szóltak az anyukák a játszótéren, hogy milyen ügyes, és meglepődtek, hogy még csak ekkora (nagyobbnak is látszik). Most először mászott bele abba a forgatós dologba, ami az egynsúlyérzéket fejleszti, most először mászik lelkesen a bordásfalra (még fogom), lelkesen bukfencezik, mászik alagútból ki-be, amiket eddig megcsinált, ha kell, de nem ilyen nagy kedvvel és fürgén. Na és remekül táncol:)
Nyomakodós, de nem irigy. Mindenből megkínál, falatot ad, gyerekekkel megosztja a játékokat.
Az idegenekkel, vagy régenlátottakkal még mindig tud bizalmatlankodni, de ha nem szállnak rá, hamar megbarátkozik, ölelgeti és puszilgatja őket, és később balhé van, mert nem akar megválni tőlük, és sír, ha elmennek.
Bio ételeket eszik főleg, ahogy eddig is. Főzök, párolok. Húst csak heti 1-2-szer eszik, tejet még mindig nem adok, csak zabtejet, vagy a szokásos elalvás előtti bio tejpépeket. Nincs csoki, cukor, mogyoró, sajt. Eddig minden gyümölcsöt és zöldésget megevett, igaz, pépesítem neki ezeket. Sokféle gabonát kap műzliben vagy pelyhekben.
Az alvókája remek (lekopogom), a héten volt, hogy délután négy órát aludt, de általában három órákat szokott. Éjjel hetek óta nem ébred fel.
Aggódnivalóm. Az arcán a kiütések. Már voltunk négy orvosnál, egyik sem tartja komolynak, és majd elmúlik. FOlyamatosan kint vannak a piros pöttyök, csak néha jobban, máskor kevésbé. Engem azért nem nyugtattak meg. Meg még. Megint horkol és szörcsög, de nem jön semmi az orrából. Sóoldatot kap.
Már csak pár foga hiányzik, a ruhái kilencvenkettesek, cipő meg már 24-es kell neki. A haja meg gyönyörű, csigás.
