Szenvedtem éjjel, majd két gyógybogyó és Farkas kitartó fejmasszírozása után valahogy mégis elaludtam. De reggel ugyanúgy hasogatott, ledöntött a lábamról a migrén. Igyekeztem nem mutatni a fájdalmamat Nünü felé (szerencsére a jó alvókája miatt az éjjeli hánykolódásomra és bőgésemre meg sem moccant), aki látva az Apját, odakúszott hozzám, s mosolyogva simogatni kezdte a homlokomat "Nünü is masszírozza anya fejét"-mondta.
Kemény menet volt. Sokat fáj a fejem továbbra is, de vagy elmossák a bogyók, vagy sikerül kialudni. De ezúttal az extrakomisz kapott el. Amióta áttértem az anyavágányra, még sosem fordult elő velem, hogy nem bírtam felkelni az ágyból. Most meg de. Lent játszott Farkassal, néha hallottam a visongásukat, nevetésüket, kopácsolásokat, de többnyire aludtam. Egyszer arra keltem, hogy berohant az ajtón, egyik kezében egy apró, műanyag serpenyővel, benne összeragasztott borsófőzelék műanyagból, a másikban játék merőkanál. Odakúszott a fejem mellé, és csendesen magyarázott "Anyának főzte Nünüke a főzeléket. Egy falatot eszik Anya belőle."
