Nem kell nézegetnem az órát, figyelnem a jeleket, hogy vajon mikor lehet álmos. Egyszerűen szól: "Menjünk aludni!" vagy "Aludjunk egy kicsit!".
Így van ez már jóideje. Néha megkeresi az alvórongyit és a dumbit, s már indulna felfelé a lépcsőn. Üldögél a hatalmas ágy közepén ez a Minitündér, s a napcsík félig megvilágítja édes, kunkori fejét. Minden nap látok gyönyörűséget.
