Az elalvás előtti élménypillanatokat is szeretném felfűzni, egy hosszú gyöngysort csinálnék belőlük magamnak. Bárcsakmegállnaazidő érzés fog el megannyiszor, mikor esténként összebújunk -szinte mindig hárman-, beszélgetünk, dalolászunk, mondókázunk. Sok kérdése van felénk, a csillagokról, holdról (lefekvés előtt Apacával elsétálnak a teraszhoz és az ablakon át kémlelik az eget), napi történésekről, mindenről. Aztán meséket kér, majd a végén egyezkedünk, hogy melyik legyen az utolsó "A fecskéset énekelje Anya, az az utolsó." (Újabban reggelente elmeséli, miről álmodott. Nem tudom, mennyire van tisztában az álom fogalmával, talán egyáltalán nem, mégis a mit álmodtál Kistündér kérdésre lelkesen meséli, hogy pl. "nyuszikákról, táncoltak a réten, meg békákról is").
Aztán próbáljuk lecsendesíteni, halkan suttogunk, kérjük, hogy hallgassuk a csendet, vagy figyeljük egymás szuszogását, vagy gondoljunk valami szépre, pipacsos rétre, papirsárkányra, bárányfelhőkre, stb. Tegnap este, mikor már jó pár percig csendben feküdtünk, megszólalt: "Gondolj valami szépre! Anyára és Apára gondol Nünü. Anya és Apa szép." - majd kicsit később elaludt........
