Vacsoránál olvasgat,s magyarázás közben rápöttyen a nyála a lapra. "Rárepült egy nyál a Böngészőre (szuper könyv, a sorozat minden része megvan már). Letörölted róla. Nincs már rajta."

Elmélyülten gurigázza a zsírkrétákat az asztalon. Három van nála, egy vastag, és két vékonyka. A két vékonyabbnak magyaráz. "Ez az apukátok" - s rámutat a vastagabbra, s odahúzza melléjük. "Ezek meg testvérek" - jelenti ki a két vékonyabbra mutatva."

Mindent elmesél már. Olyan dolgokat is felemleget és sztorizik róluk, amelyek még picike korában történtek meg vele. Meg frisseket is megfogalmaz. "Voltunk az Almafánál (Normafa, most már megjegyezte). Nünü, Anya, Apa, Pöti, Áki, Dalmi. Kisvonattal mentünk. Tisztelgett a masiniszta kisfiú meg a kalauz kislány kilyukasztotta a jegyeket. Erdőben ment a kisvasút, ültünk együtt a család.......stb."

Valamelyik reggel kinyitotta a szemét, hirtelen felült, majd izgatottan rákezdett: "Megkerestük Apacával a vaddisznókat. Nagyon aranyosak voltak. Megnéztük a kekkéket, gólyákat -kelep-kelep, meg a szarvaskákat meg őzikéket is. Nagyon jó volt."

Megtalálja a plüss csigát, s boldogan mutatja: "Csiga előkerült. Elbújt a könyvek alá. Könyvek alatt volt." Aztán elővesz két könyvet, és szemlélteti, miként bújt el, és hogyan találta meg. Megtalálja és megöleli. "Menetel a csiga Nünüvel" -mondja, és énekli az akinemlépegyszerre dalt. Aztán megszomjazik a csiga. "Iszik teát. Szomjas. Iszik egy korty vizet a csiga. Kisvakondnak is adunk vizet. Tölt a Nünü vizet a tálkába. Mekkorát!!?? Tele van vízzel az üveg. Nem, kevés."

Esténként vagy mi, vagy Ő meséli el a naaaaagy kedvencet, a Mazsolát. "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tökházikó. Nagyon bájos tökházikó. Egy szép napon arra jött varjúbácsi. Hozott margarétát......"

Elalvás előtt a mamát kezdte el emlegetni, olyan hevesen és olyan sokszor, mintha elfelejtette volna, és most hirtelen eszébejutott: "Mama, mama, mama. Hiányzik a Nagyika. Holnap megyünk játszani Vele. Kötöget a nagyika babát a Nününek. Mindenféle szerkezeteket kötöget."

Toligálja az autót a földön, s többször nekiüti a kutyakosárnak, amit az ebek már megrágcsáltak: "Rosszcsont a Nünü. Olyan mint a Bende meg a Fügi."

Az anyagokat tanulmányozza, és leragadt a műanyagnál, az tetszik a legjobban: "Nem lehet megenni az autót, műanyagból van."

Előszeretettel biggyeszt jelzőket a mondatokba "jajdeszép, jajdearanyos, cukifejű, hűdenagy, óriási, mekkoranagy, icike-picike, nagyonkedves, aranyos.....stb."

Befejezi a mesélést, majd kisvártatva hozzáteszi: "Ennyi volt az előadás."

Az etetőszékben olvas. Kanalazom a főzeléket, ami rápöttyen a könyvre: "Enyje Anya, nem csinálunk ilyet." - mondja.

Mindent becéz újabban. Szamárka, kiflike, autóka, stb. Találkoztunk Nagynénémékkel, Mérikével és Imivel (imádat), s este így meséli "Találkoztunk Mérikével és Imikével". Ebből kifolyólag Nagyika is hallgat már "Mamaka" névre is.

Vannak olyan szavak, amelyekre nehézsége, meg ritkább használata miatt is meglepődünk, hogy honnan szedi (általában könyvekből). Ilyen pl. a hegyvidék "A lovacskák felmentek a hegyvidékre legelészni füvet."

A születésnapomra rajzolt (jó, én kértem egy rajzot Tőle). Firkál és közben mondja: "Anyának rajzol a Nünü boldog születésnapot."

A legszebb, amire most hirtelen emlészem (elfáradt, s álmosan felkéreckedett az ölembe éppen): "Nünü szeretne felmenni Anya ölébe álmodni."