A szülők többsége efogult. Egyesek kicsit, mások meg nagyon. A jobbik eset, ha ezt tudják magukról. Bár ezeknél a szülőknél is gyakor jelenség, hogy különlegesnek tartják a gyereküket, valamiben, vagy akár mindenben átlagbólkiemelkedőnek. Persze, persze, mondogatják Ők, hogy minden gyerek különleges, meg hogy minden szülő ezt gondolja a sajátjáról, de magukban aztán hozzáteszik, hogy "deazenyémténylegaz". Na ebbe a halmazba tartozunk mi.

Elfogult vagyok. Nagyon. Tudom magamról. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez a Migyerekünk különleges. Nézzük például az állatimádatot. Szerencsés, hogy három szőrtesóval, egy nagyiféle macskával, egy szupertollashaverral (gyakran megnézi Bogyóka sírját, akinek a kert egy titkos szegletében készítettük el a nyughelyét....kéri is, hogy menjünk, nézzük meg, de ha kint vagyunk, elindul egyedül), rengeteg kertitóban úszkáló hallal, közeli lovardában folyton megcsodált lovakkal, bárányokkal, tyúkokkal meg kacsákkal nőhet fel.

De rajtuk kívül imádja az összes állatot, akit csak mutatunk Neki. Ahogy Papa mondta, ennek a gyereknek töményen kell adagolni az új információt, mert semmi sem elég Neki. Tényleg. Legyen szó a virágokról, csillagokról, lovagokról, bármiről. De maradjunk az állatoknál.

Ha kap egy új könyvet, újságot, prospektust, bármit, ami lapozható, vagy akár csak egy színes oldal, az első kérédsek között szerepel "van benne lovacska?". A lovak fajtáit is ismeri "felágaskodik a mustang, kétlábra áll", meg a többi, amit én nem is ismerek. De persze mellette fejlődöm. A tenger állatairól is sokat tud, vannak gyerekkönyvei, meg a felnőtteseket is lapozgatja, s csak hallom "ez a kardhal, ez a boszorkányhal, ez a fűrészhal, stb."

Ha talál egy olyan állatot, amit eddig még nem látott, akkor rohan a Papához, akivel rendszerint keresnek róla egy filmet az interneten "Megnézted a papa gépén az okapit meg az urzont az interneten" - csak így lazán közölte velem. Én meg azt sem tudom, miként néz ki az okapi. Most már de. Az utóbbi pár napban delfineket tanulmányoztak "nagyon okosak a delfinek. ügyesek is. ugrálnak, kibukkannak a vízből. láttuk a Papával."

Felismer egy csomó madarat, virágot, olyan neveket és fajtákat, amelyeket valaki éppen elmagyarázott neki egyszer-kétszer, és máris elsajátította. Beszélgetünk arról, hol élnek, mit esznek, milyenek a szokásaik (imádja azt a fejlesztőjátékot is, amikor a táplálékuk, vagy a környezetük alapján kell beilleszteni az állatokat).

"Ez a szurikáta. Meg a családja. Szurikátacsalád. Cukifejű." - mutatta nekem egy újságban a szurikátákat. 

Na és persze az egy dolog, hogy tudja a nevüket, utánozza a hangjukat, eldalol egy nótát, ha éppen az adott állatról ismer egyet, de simán elbeszélgetünk róluk, mint két barátnő. Zseniális. Kérdez, vagy magyarázza nekem, amiket megtudott, és általában azt is hozzáfűzi, hogy kitől hallotta.

Aztán itt vannak a csillagok, a nap meg a hold, a felhők......Millió kérédse van, nem hagyja nyugodni a téma. Állandóan meg akarja nézni a holdat. "Nem látjuk a holdat a felhőktől. Elbújt a felhők közé", vagy "rengeteg csillagot láttál Apával. gyönyörűek a csillagok". Tegnapelőtt elérzékenyülve (mikor nem?) vettem az ölembe, én hálóingben, Ő hálózsákban, és a sötétben üldögéltünk az ágy szélén, s figyeltük az ablakon bekukucskáló holdat. Már alig bírta tartani a fejét, de nézni akarta. Akármit is mesélünk az égitestekről, érdekli, és mindig egy picivel többet jegyez meg, s rak össze a kis fejében. Nem gondoltam, hogy ilyen korán eljön ez az idő, hogy fejleszteni kell magunkat ezekben a témakörökben. Is.

Beszéd. Annyit áradozok erről a témáról, de nem tudunk túllépni az ámulaton és a csodálaton. Ez van. Még azok az anyukák is megdöbbennek, ha hallják Nünüt beszélni, akik eddig azt hitték, hogy az Őgyerekük már szépen beszél. Továbbra is bólogatnak a szakértők, hogy ez a gyerek bizony igen fejlett ezen a téren. A mondókákat, verseket, dalokat, egész meséket már nem is számoljuk, amiket kívülről fúj, de biztosan száz fölött lehet. Az újdonság talán annyi, hogy talán kezdenek dallamot is kapni a dalok, s egyre többször játsza el, amit szaval, énekel. Na és persze itt is, mint mindenhol máshol megjelent a "nemezt, nemazt, másikat, nemjó, ezsejó, azsejó". 

Előjött megint a fiú-lány kérdés. Pár hónapja már napirenden volt a bácsi-néni változat, de most az előbbivel nyúz. Létezik csaj-pasi verzió is, de ebből csak a csaj van meg "Vonulnak a csajok, esznek a csajok, játszanak a csajok" - hajtogatja, ha Nagyi, Ő és én csinálunk valamit. Főleg este, elalvás előtt szereti megtárgyalni, hogy ki lány meg ki fiú, és sorolja. Jellemző, hogy mindig azt hiszem, már alszik, mikor benyög egy olyat, olyan hangon vagy sílusban előadva, hogy nevetnem kell, amitől Ő is kacag, és kizökken az alvásfázisból. Pl. "Anya fiú." - jelentette ki határozottan, majd kis tétovázás után- "Nem az." -imsét gondolkodik- "Anya lány. Bólogatsz." - és látom a sötétben, ahogy felül, hogy bólogasson széles mozdulatokkal. Ugyanígy most minden emberről megkérdezi a könyvekben, újságokban "ki ez a lány? hogy hívják? hogy hívják a kiffiút Anya?".

Játékok. A rajzolást emelném talán ki. Úgy rajzol, olyan intenzitással és napi rendszerességgel, mintha fizetést kapna érte, amiből el kell tartania minket. Mint egy komoly festő. Úgy egyéves kora előtt kipakoltuk az asztalra a zsírkrétákat, papirokat, vázlatfüzeteket, s azóta el sem pakoljuk. Nagyikánál meg nálunk is van egy rajzasztala, és ott alkot.  Megszállja az ihlet, és már szalad és művészkedik. Mindig megmondja vagy mormogja magában, hogy éppen mit ábrázol, de van úgy, hogy csak a végén összegzi, mit kell belelátnunk a csigavonalakba. A kedvence a fekete színű zsírkréta, de remélem csak azért, mert ez látszik a legjobban. Amúgy más színeket is szívesen alkalmaz, és egész jól tud kiszínezni, ha akar, majdnem a vonalon belül tud maradni kisebb rajzoknál is. Készített már ragasztóskókuszreszelékes technikával is eredetitnünüt, de nyomdázunk is (amit régebben "bandázunk"-nak hívott), meg vágok ki különféle figurákat papirból, és azt színezzük, hogy ne csak sima papirban gondolkozzon (cica, almafa, stb.). Na meg a kinti krétázás a földön meg a téglákon, el ne felejtsem! Ha jó az idő, az sem maradhat el.

A dalok, mondókák, mesék, versek szintén nagy kedvencek ugyanúgy, de most már Ő is mesél nekünk. Ha bekacsolok egy mesecsatornát, éppen csak rápillant, nem érdekli. Még mindig van "Apaca légyszíves kapcsold be a Gryllus Vilmost", legyen szó a nézni- vagy hallgatnivalóról, meg a dalosmondókás dévédé, és betársult a dobogóra a Mazsola és Tádé. Komoly egyezkedéseket folytatunk Vele, hogy hány részt nézhet, vagy hány mesét mondok elalvás előtt belőle. "Szeretnél nézni Macsola és Tádét Anya gépén!!!!" - s ehhez még tapsol és toporog is, annyira lelkes és örül (azt is hozzá szokta tenni "örül a Nünü a mesének").

Táncol, reppel, balettozik. Legalábbis ezt mondja, hogy éppen ezt csinálja. Körjátékokat játszunk. Napok óta a körbenállegykislánykát nyomjuk hárman, négyen, mikor ki van itthon. Kívülről röhejes. Belülről meg jó. A tizedik után már úgy sem. De Neki tetszik még tizenötödszörre is. "Mégegyszer. Megint körbenállegykislányka."

Bukfencezik, meg ugrálni próbál. Utóbbi igen mókás, mert úgy ugrik, hogy a lába lent marad a földön.

Játékokról még. A sütés-főzés megy töretlenül, orvososat is játszunk, babázik, etetőszékbe ülteti őket, eteti, itatja mindet, szituációkat játszik le velük. A figurázás is mindennapi tevékenység (kindertojásos figurák három dobozba elosztva a két ház között, amiket kilóra vettem, rengeteg van). Olvasás, olvasás, olvasás. Komolyan elkezdett építkezni, akár legóból, akár fakockákból, de bármi megteszi. Mindent belelát és magyaráz "Ez egy konténerszállítóteherautó, ez egy vitorláshajó, ez egy cifrapalota, ez egy daruskocsi, ez egy teherszállítóhajó, ez egy kisvasút, ..........." Autókkal is nagyon szeretn gurigázni, szerepjátszani. Kirakózik veszettül, bármilyet. Most már a húszdarabos változatot is bevettük a buliba (igaz, hogy olyat vettem, ahol be lehet tenni alá a fekete-fehér rajzok), de mindenféle kreatív játékokra vevő. Vadászom ezeket, főleg használtan, mert percek alatt kirak, megold mindent, és kéri a következőt. Mindegyiket elrakom (van vagy harminc kirakó meg berakó), hogy ne lássa, s érdekes legyen, mikor előveszem. De Anyika is gyárott már párkeresőt neki. Simán kirakja az ellentétpárokat, felismeri az érzelmeket rajzokról, képekről, tudja a jelzők jelentését (sovány, dundi, szomorú, vidám, stb.), a határozókat (alatta, felette, mellette, mögötte, szemben, háttal, stb.). Ezeket be is illeszti a mondataiba.

Nem pont itt következne, de eszembejutott, hogy mindenkinek ajánlom a teljes Böngésző sorozatot (könyv). Szerintem fantasztikus, és a gyerek ezt is naponta többször bújja, történeteket mesél, a legapróbb dolgokat fedez fel benne, szuper!

Evés. Bio alap. Minden héten piacozás, főzök töretlenül a párolóban, majd mellé megy egy kanál bio omegahármasbabaolaj, vagy biotökmagolaj. Reggeli vagy cumisüvegben többmagvas pehely, zabtej vagy víz, gyümölcs, de inkább ugyanez csak sűrűbben tálból. Néha túróval, vagy rizstejjel, joghurttal, műzlivel. Annyira tud örülni, ha néhanap ágyba viszem Neki a cumisüvegben a "bébit", ahogy hívjuk. Kivételes alkalmak ezek.

Tízórai ha van, akkor vagy egy kifli, vagy ma pl. egy túróstáska (bio és "hűdenagy", ahogy szokott lelkendezni), vagy gyümölcs, esetleg nagy ritkán üveges gyümölcs, de az csak bio. Ebédre a párolt zöldségek, heti néhányszor hússal, max. egyszer főttojással, rizzsel, krumplival, tönkölytésztával. Újabban, miután bevágott ebből egy hatalmas adagot, még kér joghurtot desszertnek??!!! Uzsonna majdnem ugyanez, és vacsora, ha van, akkor vagy ua. mint az ebéd, vagy most, hogy itt a sütőtök, állandóan párolok neki almával, és azt kapja. Ha pedig nem éhes, akkor csak a lefekvés előtti almászaboséjszakai tejpépet issza, vagy sinlacot.

Ha a megszokott menetrend szerint, pépesítve csinálom, mindent megeszik, mindent, és akkora adagokat, hogy hihetetlen. Gyümölcsöket is bármilyet. A mi ételünkből szinte sosem kér, kivéve, ha sültkrumpli, az meg igen ritka, vagy pizzaszél, szendvicsszél, vagy kifli, vagy pöttyösizé, de ebből meg csak a túrót kapja. Előfordul, hogy megkínálom és beleeszik a levesembe, de nem jellemző. Ha kedve van, megkóstolja a lángost, túrósrétest, lekvárospalacsintát, stb. Továbbra is tiltólistás: csoki, cukor, sajt, mogyoró, tej.

Inni vizet (csapvizet nem, de ha mégis, akkor csak forralva, de inkább csak szűrt vizet, vagy babavizet), teákat (filteres gyógyteakeverékek, gyümölcstea) kap. Most fedeztem fel egy nagyon jó biogyümölcslevet, amit úgy adok neki, mint egy uzsonnát, vagy tízórait. Almásszilvás, vagy sütőtökösalmás. Sárgarépalevet is így issza. "Malackás gyümölcslé" néven fut.

Vitamin. D vitamin olaj, ha nem felejtem el, napi egy csepp, ill. multivitamin.

Kifejezetten jól alszik. Szól, ha fáradt és lepihenne "megyünk aludni", és egy mese vagy dal után elalszik. Este 8-9 között fekszik, és már régóta nem ébred fel, vagy ha mégis, akkor főleg magyaráz álmában, vagy keresi a cumit és visszaalszik. Közöttünk perszehogyde. (tegnap ezt ecsetelte éjszaka: "Nagyika beszorult a papirházikóba. Nünü nem bírta kihúzni. Vicces." - és nevetett)

Sajnos ebben a hónapban a betegeskedésből is kijutott, pedig eddig nem volt jellemző rá. Kórházban is voltunk, gégésznél, körzetinél. Már csak ha meglátja a doktornőt, akár csak ha kijön hozzánk, már kiborul. Még mindig horkol, a gégész szerint kicsit duzzadt az orrmandulája, de majd elmúlik. A foga is jön, rágja a kezét.

A szeretetkifejezőkéje fantasztikus. Ahogy ölel, bújik, simogat, szeretget, ahogy kimutatja, kimondja a szeretetét.......

Az idegenekkel még mindig bizalmatlan, fogalmam sincs miért, kitől látott ilyet. Még pityergőre is csücsöríti a száját a kedvességért cserébe.....

A lába 23-as, de szerintem már 24-es csizmát veszek Neki. A 86-os ruhák még jók, a 92-es kicsit nagy. Magától rááll a mérlegre, és figyeli a kijelzőt, majd kérdezi "Hány kilót mutat Anya", s bemondom, hogy ruhában 12.5 kg. A haja fürtös és sok a foga.

Na jó, mondom én, persze mindenkinek különleges a gyereke.......(de magamban megjegyzem, hogy a miénkténylegaz:-)