Miket mond megint ez a gyerek? Hát olyanokat, hogy kifektet minket.

Rakosgatja az ellentétpáros játékát. Nem mellesleg mindet kirakja pár perc alatt, s ügyesen össze is illeszti (nap-hold, szomorú-vidám, szemben-háttal, sovány-dundi, alacsony-magas, stb.) őket, akárcsak a kirakós játékokat, formakeresőket, bármit. Mondanom sem kell, hogy közben modja az összes szót, meg jelzőt "dundi kisfiú itt van, hol a sovány kisfiú, keresed....itt van, megtaláltad, összepasszintjuk." Talál egy olyat, amelyiken egy egyeneshajú lány van, s keresi hozzá a göndört. "egyeneshaja van a kissánynak....itt a göndör, idevajó....Anyának is göndör haja van. Szép. Fodrásznál volt." -aztán odaszalad, és megsimogatja a hajamat.

Nézzük az égen a repülőket, mutatom, hogy milyen szép csíkot húz, erre megszólal: "Kerozinnal megy a repülő. A hidroplán leszáll a vízre." (később rákérdeztem Anyikánál, és Ő mesélte neki aznap, mikor egy repülős könyvet néztek).

Beugrottunk Nagyikáékhoz, de csak egy pillanatra, ki sem szedtük az ülésből, már mentünk volna tovább, mikor szólt, hogy "Hiányzik Nagyika." Anyika behajolt az ablakon mégegypuszira. Nünü túróstáskát majszolt (bio:), amit maga is megerősített: "Túróttákkát eszik a Nünü. Nagyon finom. Falatkát eszel. Megdarálja a fogaddal. Finom. Nyamnyamnyam. Nagyon erős vagyok"-s erőlködve feje fölé emeli a süteményt kétkézzel. Aztán folytatja a szöveget "hú de erős. Aztaaaaaa. Aztapasztacipőpaszta. Aztamindenit."

Az apjának komoly búvár zsebkönyv gyűjteménye van, ezeket is, mint minden lapozhatót állandóan tanulmányoz, valamit él-hal Papa gombalexikonjaiért. Olyan rovarneveket, gombafajtákat, lovakat, madarakat, csigákat, mindenféléket tud helyesen kiejteni, hogy mi nem tudjuk követni. Az állatokért odavan. Szerencsések vagyunk, hogy itt aztán láthat kutyákat, cicákat, madarakat, bogarakat, halakat, mókusokat, de még őzikéket is. Mindent tudni akar róluk. 

Odabújik hozzám valamelyik reggel, s mondom, hogy "egy cica-mica vagy", Nünü: "hízelkedik a cica, dörgölőzik, dorombol."

Sakkozni tanul. Már egész jól mondja a figurák neveit. "ez a csikó. ugrál mindig".

Folyton szalad, a frász kerülget, hogy elvágódik. Szólok neki: Lassan, lassan! Erre Ő, aki mindig talál odaillő nótát rákezd "Lassan jár a csiga-biga táskájában eleség...."

Felkapja a kis kék szerkezetet a kanapéról "ez a kártyaleolvasó, bedugjuk anya gépébe" -magyarázza Nagyinak.

Nézi a mondókákat dévédén. A török basásnál, mikor a nagy hasáról van szó, benyögi. "Olyan mint a Papa. Húdenagy hasa van." 

Kutat a figurás dobozkában, majd hosszasan néz egy furcsa műanyagfigurát, végül: "Sejtem már mi lehet ez...."

Rajzolunk. Azt hiszem, a kórházban ez volt az egyik, ami a legjobban hiányzott neki. Naponta többször ül az asztalhoz és alkot. Régóra magyarázza már, hogy éppen mit rajzol, egész részletesen, s olyan, mintha tényleg látná is a vonalakban, pontokban, amit mond. Nyilván látja is. "Ez a Papa. Gombát szed, kosárba. Ez a nagyi. Megszagolja a virágokat. Fülbevalója van. Süt a nap. Bárányfelhők." Máskor meg Micimackót rajzol, meg az apját, engem, traktort, csillagokat, stb.

Integet kifelé a kocsiból. "Integetek a konténerszállító teherautónak...." ??????

Elmesél napi történéseket magától, vagy mesét, amit látott, vagy olvasott. Már egész komolyan el tud magyarázni mindent. "Mentél sétálni a Papával ketten. Együtt. Vödörrel. Szedettünk gombát Papával. Bácsi megengette felültünk a trattorra. Nünü vezette trattort. Integetett. Nagyon kedves volt." (ez utóbbit most előszeretettel használja, hogy valaki nagyon kedves volt).

Nagyival, Papával sétálunk az utcán, Ő középen, fogja a kezüket "sétál a család" - mondja. A kerítéshez fut a szomszéd kisfiú. Magyarázom Nününek, hogy nem jöhet ki a Patrik, mert beteg "skarlátos" - magyarázza benfentesként.

Tiszta blahalujzás. Ha valami nem úgy történik, ahogy Ő szeretné, vagy szólok valamiért, megkérem valamire, de nincs kedve, bánatos fejet vág, és közli "szomorú", vagy "Nünü szomorú", s még dünnyög is utána egy kicsit. Nagy színész.

Mint egy tudósító, úgy magyarázza, ha tornyot épít, hogy éppen  mi történik, Ő mit csinál. Mostanában kezdett egyébként komoly építményeket létrehozni a duplós elemekből, fa építőkockákból, üres dobozkákból.

Korán reggel autóban ülünk. Apaca vezet, mi hátül ülünk Nünüvel, aki megtöri a csendet: "Lassan Apaca. Ráérünk."

Nézegeti a télapós könyvét, amit még párhónapos korában lőttem neki használtan. "Szarvasok. December hatodikán jön a télapó."-jelenti ki, s bökdösi a keménylapra pingált naptárt, amit éppen a télapó tépe le, és tényleg december hatodikva van rajta, amit mindig elmondatott velünk.

Apja bohóckodott vele, s Ő mondta neki reggel, amit később visszahallottunk Tőle, mikor a cumit (dumbi) kerestük. Hol a dumbi Nünükém? Válaszol: "disszidált a dumbi".

Nagyi keresgéli a távirányítót, amit a díszpárnák mögé szokott dugni, hogy a gyerek ne találja meg. Nem láttátok a távirányítót?-kérdezi Anyika. Mire Szupercsirke a kanapéhoz rohan, s magabiztosan közli "a párnák mögé dutta Nagyika." 

Tényleg nem túlzok, hogy mindent megjegyez és visszamond, akár ha csak egyszer hallotta is. Döbbenetes szavakkal és mondatokkal áll elő. Imádom, ahogy beszél!