Annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos (bár ugye hajtogatom, hogy biztosan van nekem is istenem, csak nem beszélgetünk még), már régóta fontolgatom, hogy meg kéne írnom a hálálkodósimámat. Hogy az meg mi a szösz? A listám, amelyben a mindennapi kenyér mellett felsorolnám azokat a nekemfontosakat, amiért hálás vagyok az égieknek, legyen az sors, vagy nagyszakállú, vagy......

A rengetegsokminden között ott szerepelne a kert is. Hihetetlen jó dolog, hogy kitárjuk az erkélyajtókat, akár itt fent, vagy lent a földszinten, és már kint is vagyunk a természetben. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy megannyi más mellett a kert és ez a ház is olyan adomány, amiért naponta hálás vagyok.

Az öcsém mondta egy hete, mikor kint voltunk kettesben a piacon (jajdejóvolt, tesós piacozás a legnagyobb esőben, csurom vizesen nevetgélni a megpakolt kosárral), s már megint rámjött a jajgatás, hogy ez meg az úgysem sikerül, vagy ha igen, akkor ne nyújtózkodjak már olyan magasra, mert nem érek fel, csak a közepéig a dolgoknak, meg sosem leszek olyan jó, szóval akkor emlékeztett arra, hogy gondoljak csak vissza a párévvel ezelőtti magunkra. Mikor Farkassal annak boldogoskodtunk, hogy néha ott lakhattunk kettesben a huszonhatnégyzetméteres bérleménybe, s csak sóvárogtunk egy apró, saját lakás után. Pöti most azt kérdezte, hogy ha akkor megmutatta volna nekünk valaki a mostani házunk fotóját a kerttel, hogy ez egyszer a miénk lehet, mit szóltunk volna. Elmondom. Tuti kiröhögöm, és ha már nem nyerítek, közlöm vele, hogy bárcsak egy negyvenvalahány négyzetméteres, helyes kis saját lakásunk lenne, ne húzzon már egy ilyen házzal, amire nekünk sosem lesz pénzünk, sosem, s csak álmodozhatunk egy ilyenről. Aztán tíz év múlva benne ültünk (persze nem egyszerű, egyenes úton pottyantunk ide....). Pötinek a sok elszállt, álmodozós gondolatszövögetése mellett vannak ám hihetetlen meglátásai:)

Már megint nem is ide akartam kilyukadni, csupán néhány képekben megörökített élménypillanatot kívántam beragasztani ide, a füzetembe, csak betolakodott ez a gondolat.....amit majd máskor folytatok.

Azért még elmondom, hogy a fügefánk idén nyáron nem hozott termést, majd nyár végére pici zöld gumók borították el, s most kezd beérni. Hogy valóban megérnek -e mind, nem tudom, pláne, hogy nem kapnak napot, de van már egy pár, amit Nünü széttrancsírozhat, mint élete második fügetermésést. Viszont ez az első, amit tudományosan szemlélhet, hiszen tavaly még csak a babakocsiból fürkészte a fügefa ágai között átszűrődő fényt.

Köszönöm a kertet.