Eddig csak lerajzolta, emlegette, boldogságoskodott, ha az apján látta. Mostanra már ezzel kelünk és fekszünk, hogy menézi a szekrénybe, kicsit jár-kel vele, aztán vissza akarja tenni, hogy másnap ismét megtekinthesse, hogy megvan -e még.
Távolról hallom, hogy felkelt, magyaráz valamit. "Levesszük a hálózsákot Apaca, légyszíves! Megnézzük a krokodilos pólót, a szekrényben van! Futás Apaca! A báránykával megnézzük!" Azzal felkapta a bárányt s már ott fontoskodott, izgatottan topogott az ajtónál. Kicsit fel is kellett venni, majd visszatettük a szekrénybe. Esemény lett a krokodilos póló megtekintése, s minden alkalommal meg kell mutatni nekem is. Úgy hozza, olyan büszkén, mintha csupasz kézzel elkapott volna egy ősmamutot reggelire.
