"Anya Boszorkány" - a Maszkabálban látott boszit összehozta azzal, hogy az Apja gyakorta Boszinak hív engem........Olyan párhuzamokat fedez fel és fogalmaz meg, amitől anyai szívem menten hevesebben dobog. 

Elalvás előtt megsimogatja az arcomat "Sziiiiia. Szeretlek Anya. Hiányoztál." - mosolyog, s én is vigyorgok meghatottan. "Anya szája mosolyog" - jegyezte meg kuncogva.

Szombaton kettesbenhagytam Apacával. Hajókat, sirályokat néztek a Dunán, hazafelé pedig buldózekeret és traktorokat tanulmányozott egy építkezésen, ahol a egy kedves bácsi elmagyarázott neki mindent a szerkezetekről. Este elmesélte nekem mindezt. "Apacával néztük a Dunát. Nagy. Hajókat is nézted. Apacával. Ketten. A traktor kereke nagy. Bácsi elmagyarázta a buldózert Nününek. Nagy a kereke. Traktornak is. Apacával néztük."

Álmában is beszél, s általában fel is ébredünk rá, mert hangosan mondja, és sosem tudom, hogy tényleg alszik -e, vagy kedve támadt egy kis éjszakai mesélésre. A minap elérzékenyültünk, mikor ezt hallottuk Tőle "Apaca megmutatja a csillagokat Neked!". Erről álmodik, hogy csillagokat néz az Apjával....hhhhhhhhhh.....

Megmondja a nevét, a teljes nagyonhosszút (négy részes, mint egy sorozat:), az enyémet, az apjáét, a Nagyiékét, mindenestül, előnév, keresztnév. Papájéhoz még az is hozzáteszi, hogy pókercsászárpapa, Apaca pedig "okos, erős, jóképű, szupermen."

Elsorolja, hogy kinek mije. Röhejes, de a magamfajta elfogultbuggyantanya, aki régen csak kiröhögte és lesajnálta ezt a típust, most csak büszkén szemlesüt, és lenyomja magában az időnként előbukkanó régi ént, hogy nehogy kiröhögje a mostanit. Szóval a családban mindenkinek valamije. Ez már csak így kialakult, és akinek eddig nem volt valamije, az is gyorsan csatlakozik. (tényleg nevetségesek vagyunk, belátom). "Nagyika rizibizije vagy. Papa boldogsága. Anya poszátjája vagy. Apaca szupercsikéje"....és így tovább.

A kutyák közül most Alfi lett a kedvence. Minden reggel úgy indul, hogy miután kimegy hozzájuk a szobájából (az ebek továbbra is ott dekkolnak a babaszoba előtt egész éjjel, puha fotelekben és párnákon), híjva Őket "Kutyukkák, gyertek ide Nünübabához, ide, ide!" Majd Alfi hátát paskolja kitartóan "Jól van Alfi, jól van! Jókutya vagy Alfi! Megsimogattad Alfit!" A többiek is kapnak szeretetet Tőle, de közel sem annyit, mint Alfici. Bendőt általában fegyelmeznie kell, mert szereti elkapkodni a játékait "Vigyázz Benő, ne piszkáld, nem a Tiéd, Nünüé, fúúúúúj Benő, nem szabad piszkálni!" Ill. ha tolakszik a kutyák között, nem fér el tőlük, gyakran hallom Tőle "Elnézést Benő, bocsánat Alfi!", és nyomakodik közöttük. Eteti Őket, főz rájuk, üvegből itatja mindegyiket. Nagyon kell figyelnem, hogy ne ugyanabból a kanálból kínáljon minket, mint amit a kutyák orra alá dugdosott. 

A kocsiban szól, hogy "muzsikát szeretnél, Apaca, légyszi, grijjuszvilmost", s ha éppen nem az a dal csendül fel, amit elképzel, reklamál "nem ezt Apaca, a juhászosat" vagy "a kocsmárosnét Apa", stb....És persze minden nótát kívülről fúj erről a cédéről is. Fogalmam sincs, miként jegyzi meg a dalokat, meséket, bármit, amikor nem is tudja a szavak jelentését. Elmondatja az újakat sokszor velünk, és másnap már darálja. A fejlesztő foglalkozáson hallott mondókát pl. ma elkértem a fejlesztőnőtől, mert a gyerek megtanulta a múltkori órán, én meg nem, és mikor mondja, nem mindig értem, s nem is tudom folytatni. A lány felírta nekem egy papirra. Vagy a gyerek zseni, vagy én épültem le. Netán mindkettő.

Sétálunk az utcán, s egyszercsak elkezd énekelni "Tibi Te bitangló, Tibi Te bitangló, Tibi Te bitang...hahaha...tangó" (néhány nappal ezelőtt dudorásztam pelenkázás közben). Röhögnöm kellett. Azóta Ő is nevetve dalolja.

A régiénem most már nem bírja ezt a stílust, abbahagyom. Mára.