Fogtam a baltámat és belevagdostam mindenféle hatalmas fatörzsekbe (csakis képlestesen, mert a nemkivágniültetni híve vagyok), amelyeket már réges-régen kinéztem magamnak, csak eddig baltám sem volt. Meg időm, meg figyelmem sem. Meg semmisenem. Csak álmodozóstervek. Most meg önmegvalósítok felkiáltással, a gyerek világrajövetelével generálódott energiáktól felpörögve, lelkesedéstől kicsattanva felbuzdultam.
Sokkal nehezebb, mint gondoltam. Három fát támadtam le egyszerre, mert egyiket sem tudom félretenni. Bennem van a mostkellmind. Az egyik fa olyan hatalmas, meg aztán ott van az a sok akadály, amire nem számítottam, hogy az izzadós csapkodás közben néha annyira kifáradok, hogy eszembejut, hogy kelleznekem, és megfordul a fejembe, hogy elhajítom a baltát a csudába és inkább leheveredek a fűbe szalonnázni. Még jó, hogy Melcsibarátnőm felült a szekeremre.
A második fám sem egy szilfid csemete, s ahogy haladok előre, mintha mindig csak vastagodna, erősödne. Sosem fog kidőlni, de talán eljutok vele egy darabig......Hetente kétszer is lelépek, van hogy késő este, és átpasszolom a gyereket a Nagyiékhoz. Mindenkinek macerás.
A harmadik fám. A szívem csücske. Fogást kéne találnom. Ha ezt meglelném, már menne, mint a karikacsapás. De azt sem tudom, honnan kezdjem el a csapkodást? Jobbról? Talán balról? Esetleg alulról fel, vagy felrőlle?
Hisz bennem. Bármit kitalálok a fáimmal kapcsolatban, Ő meghallgat, bólogat és bíztat, hogy csináljam. Nem mondja azt, hogy nemelégnekedegyvalami, minekkapkodszösszevissza, majdszéppensorjában, stb. Még egyszer nem nyekergett, hogy értem kell jönnie késő este, vagy lelépek és ráhagyom a gyereket, vagy éjszakába nyúlóan tevékenykedem, mindenféle iskolákat találok, bőgök a nehézségek miatt, viszem az aligvanpénzt. Szereti amit csinálok és segít. Lát engem, ahogy diadalittasan állok a kivágott farönkök tetején.
S ha egyszer ott állok majd, nem felejtem el Meske barátnőmet, Liust, Pötit, Dalmit és Ákit, s Anyikáékat sem, akik mind hisznek és segítenek.....S nem utolsósorban Nünüt.
Ha meg sosem jön el ez a pillanat, hát akkor sem felejtem el, hogy milyenjónekem, hogy vannak.
