Nevelésistratégia miatt meg kell állni hangos nyerítés nélkül, ahogy kunkorihajú szupercsirkénk akaratát szavakkal is érvényesíti, ill. a nemakarását kinyilvánítja. Cincogi kis hangján egyre gyakrabban halljuk Tőle: "nem, ezsejó, nem ez, nem az, nemakarsz, nem így, nem szeretnél, nem kérsz többet, nem mész, nem oda, nem ide, nem, nem, nem, nem, nem....... 

Ha megijed vagy fél valamitől, bíztatja magát "semmi baj". Ha olyasmit lát, amitől tart, közli "nem bánt, aranyos, szeretjük". 

Hiába csöngettünk, nem jött Nagyika kaputnyitni. Állt a kertkapu előtt, és kukucskált befelé. "Nagyika, hová tűnt? Kiabálsz Nagyikának hogy jöjjön ide Nünühöz. Nagyikaaaaaaaa! Idegyere Nünübabához!" Majd mikor bejutott a lakásba, az teraszon megpillantotta Micit, aki békésen pihengetett (egészen eddig), feje alá gyűrve a mancsait. Mire Nünü megszólalt "Itt a Mici...gondolkodik."

A traktor egyik pedálja lejár. Eddig nem nagyon volt zavaró, mert inkább felpakolta a lábait a tetejére, vagy tolatta magát. Most viszont már elkezdte hajtani a talpával, s mindig lerúgja a műanyagot róla. Kiabáltam Joepapának, hogy legyen szíves megjavítani. Erre Nünü: "Nünü is meg tudja csinálni!" - s nekilátott, hogy visszatoligálja a pedált a helyére. 

Fújta a szél a hatalmas csomóban díszelgő magas nádat. Hallod Nünü, hogy susog a nád? - kérdeztem. "Bólogat a nád a Nagyika felé." - fűzte hozzá. Én meg csak ámuldozom, hogy honnan veszi ez a gyerek ezeket?

Megkapta az MMR oltást. (itt jegyzem meg, hogy a patásdoki javaslatára kicsit húztuk az időt, hogy a lehető legkésőbb adják be neki....és persze kivezetőt is vettünk hozzá, homeopátiásat). Délután láttam, hogy kóvályog, többször majdnem elesett, úgy kellett elkapni. Először azt hittem, csak bohóckodik, mert mostanában sokat táncol, közben hajtogatja, hogy "forgás", és pörög néhányat, amitől szédül, és hozzáteszi, hogy "elszédülsz mindjárt". Nos, most is szólt, hogy szédül, és nevetgélt. Tényleg szédült. A foga is jön, most talán jobban megszenvedi mint eddig (szinte észre sem vettük, mikor kibújtak), patakokban folyik a nyála és rág. Ma el volt kámpicsorodva, üldögélt a fűben letörve, s kérdeztem, Tőle, "mi a gond Nünőke?", s belenyúlva a szájába válaszolt: "fáj a fogam".

Játékkuckóban játszik, s kérem, menjünk már haza. "Játszol még egy kicsit", vagy "később" a válasz. Kérem, jöjjön ki a kádból "Fürdesz még egy kicsit Anya. Licsilocsipoccs."

Gyakran futunk össze új ismerősökkel sétáink vagy bandázásaink alkalmával. Ilyenkor kérdezgetnek, hogy miket tud már a gyerek (utálom ezt a kérdést, ám szívesen dicsekszem:-) Szóesik a beszédről is, hogy milyen szavakat tud már, gagyarászik -e. Dagadó mellel ám visszafogottan újságolom, hogy Ő bizony már tényleg beszél, mondatokban, és most már talán úgy nyolcvan mondókát, mesét és versikét tud kívülről. Látom, nem hisznek nekem, vagy inkább anyai túlzásnak gondolják az állításomat. Ám később, mikor a Migyerekünk feloldódik és megered a nyelve, csak néznek, hogy tejóég, tényleg azt mondta hogy "belement a kavics a cipőbe, kiszedjük Anya!", vagy "beleteszem a királylányt a babakocsiba, elfáradt, éhes is", "Ott megy a repülő, csíkot húz az égen....nem látjuk a holdat, nappal van", vagy belekezd valamelyik nótába, versbe, és megállás nélkül darálja. Akkor elhiszik. Tényleg azt mondja.