Talán azért alakult így, mert az nemér, hogy minden olyan szép és egyszerű az életünkben. Ahogy Nününél is meg kellett vívni az apró harcokat, most is harcolni kell egy kicsit. Hát jó.
Augusztus tizenharmadikán volt az inszemináció. Nem sikerült. Volt, hogy úgy keltem fel, hogy azt éreztem, itt van már velünk, máskor meg biztos voltam abban, hogy mégsem.....A második héten végig mestruációs görcsök gyötörtek, aztán mégsem jött meg a szokásos időpontban. Ekkor csináltunk egy tesztet ismét. Negatív. Majd másnap is. Szintén az. Telefonáltam Csillagszeműnek, aki berendelt hormonosvérvételre, és bizakodó volt, hátha mégis. De nem. A progeszteron alacsony, ami annyit jelent, hogy a vérzésnek be kellett volna indulnia. Várunk. Jövő hét elején ultrahanggal is megnézi, mi lehet odabent.
Nyugtalan vagyok, mert nem tudom, mi történt. Ha időben megérkezett volna lajos, már kezdhetnénk a következő felkészülést, és szeptember közepén újra megpróbálkozhatnánk. Ahogy Nününél is, a második sikerében bíztam, amikor is a szervezetem már fel van tuningolva hormonbogyókkal.....De így most ki tudja, mi lesz a folytatás......
Farkas csalódott. Ő szinte biztos volt abban, hogy ott a Migyerekünk a hasamban. Sőt, ismét ikreket várt:)
