Hevesen firkál a simalapos füzetbe. Olyan izgatottam alkot, hogy közben táncikál is. Kész performansz. Közben vagy dalolászik, vagy magyaráz, hogy mit rajzol. "Sátor...cica is...bement a sátorba...bajukkája van". 

Párbeszédeket játszik el a babákkal, állatkákkal, bámivel, ami éppen eszébejut. Néha igen furcsa jeleneteknek lehetünk fültanui. "Bongyorka találkozik a patkánnyal. Jóbarátok. Szia Patkány! Mi újság? Minden rendben. Hogy vagy? Köszönöm szépen jól vagyok. Puszika. Megölelik egymást." Pont így.  Mindenki mindenkivel találkozik és barátok mostanság. Meg persze éhesek és meg kell etetni Őket. Meg szomjasak is. KVt isznak, mint Anya.

Miteszik. Minden héten biopiacozunk, és a telepakolt kosárból főzök Neki, majdem napi rendszerességgel. Reggelire gyümölcsöket kap különféle gabonákkal, néha kiegészítve joghurttal vagy tehéntúróval. Uzsonna, ha nem marad el, akkor szintén gyümölcs. Ebéd zöldségek, időnként barnarizzsel, biotésztával, nagyon ritkán krumplival, és ebben a hónapban bevezettem a vöröslencsét is. Húst hetente párszor adok, az is csak csikremell (bio). Uzsonna kukoricacsőrágcsálás, vagy gyümölcsök, esetleg cukormentes biosüti. Vacsora gyakran elmarad, és csak a lefekvés előtti tápszerszerűséget issza meg, mert fáradt, vagy nem akarom már terhelni a gyomrát. Ha mégis van, akkor vagy azt eszi, amit délben, vagy pl. ma este gyümölcsös háromgabonás pépet kanalazott be.

Este és a délutáni alvás előtt kap tápszert, ami nem is mindig az, mert van úgy, hogy kölest, vagy műzlit turmixolok össze natúr, vagy gyümölcsökkel. Éjszakára az utóbbi időben szinte mindig a hippnek az éjszakai almászabpelyhes tejpépet issza.

Nembio. Kapott már hot-dogot (a hány hot-dogot bírsz megenni Nünü kérdésre válaszolva: "Egy egészet...Apaca sokat"), tényleg megeszik egy egészet. Nem örülök, hogy virslit majszol, de eddig csak kétszer fordult elő. Becsúszik egy-egy pirospöttyös, amiben mintha valami titokzatos anyag lenne, mert a gyerek azonnal megjegyezte a nevét, és néha eszébejut és kér "kérsz t..rudit". A csokit mindig leszedegetem róla, és megy a kutyáknak.

Nem igazán szeret enni a mi ételeinkből. Ha mégis, akkor pl. csípi a májkrémes kiflit, és ötmásodpercenként szól, hogy "még kérsz májkrémet, Apaca, ken még". Ma volt kedve, és az étteremben megette a fél krumplilevesemet. "kérsz, kérsz még Anyáéból levest". Azátn leküldte az apja pizzájának a széleit.

Fagyizni meg.....Megkapja a tölcsért, aminek a szélét mindig belemárjtuk a fagyiba, éppen csak egy ici-picit, de így bedarálja az egész ostyát. Fülig ér a szája, ha meghallja, hogy fagyizás következik "Apaca hoz tölcsért Nününek, fagyizunk".

Inni vizet kap, vagy forralva, vagy babavizet.

Szóval maradt a bioétkezés, ritka kilengésekkel.

Alvás. Áttért a napi egy alvásra. Úgy dél és kettő között teszem le, és átlagban kétórásakat durmol. Este könnyen elalszik, kb. 8-fél 10 között, attól függően, hogy mennyire purcant ki. Kivéve....ha ketten altatjuk, vagyis mindhárman összebújunk. Nos, akkor van úgy, hogy másfél óráig be sem áll a szája. Tudjuk, tudjuk, hogy így lesz, de néha nem tudunk lemondani róla, hogy együtt kifliződjünk. Nünü szokott szólni az apjának "Apaca, ide, ide, ide feküdj a párnára, Nünü mellé." -és paskolja Farkas helyét. De legtöbbször az apja, vagy én altatom csak, külön. Énekelünk néhányat -sokszor kéri, hogy mit (Micikósat Anya, Ettevan Anya...ezt, ezt....másikat Anya....mégeccer Anya ezt...)- míg el nem szundít.

Az éjszakákat átalussza, ha mégis előfordul, hogy felébred, akkor is csak egyszer, és iszik egy korty vizet, majd odabújik valamelyikünkhöz, és továbbszuszog.

Szokott álmában is beszélni. Sokszor elmegeti "Apacát", amitől Farkas széles mosolyra húzza a száját és elolvad. De a legkülönbözőbb dolgokat mondja, egy-egy mondatot, vagy kacag egyet.

Együtt alszunk mindig, ha ez a fentiekből nem lenne világos. Csodás dolog.

Játék. A legnagyobb fejlődés talán itt érezhető. A már említett rajzolás pl. ahogy alkot, és tudja, hogy mit "rajzol". Egy vagon zsírkrétát szedtem össze Neki, ráadásul két adaggal, egy nálunk, egy Nagyiéknál. Találtam puha végű, vastag és jólfogó színesceruzát is, most már azzal is művészkedik. Imád rajzolni. Naponta többször kéri, hogy "rajzoljunk...zsírkrétával...színesceruzával is". Ujjfestékkel is maszatolunk, meg gyurmázunk is.

Tanítgattam a csigavonalat, meg a satírozást, és kezdi egész szépen utánozni, "csigacsigacsiga" meg "irkafirka" visítások mellett nyomott csigákat vés a papirlapra. Nagy kedvence, hogy engem rajzoltat, és Ő kiszínezi.

Kapott egy használt babakonyhát hozzáillő hűtőgéppel. Kész vagyunk Tőle. Süt-főz, magyarázza a napi menüt, kóstolót hoz, vacsorát kell ennünk, KVt meg teát szűrcsölünk apró játékpohárból. "Sütünk" és már megy is a konyhájába mesterkedni. Ki-bepakol a fridzsiderbe, rendezgeti a párdarabos zöldségkészletét, kevergeti a tűzhelyen fortyogó ebédet fakanállal, s néha megkóstolja "finom" vagy "még főzni kell, kemény". Csúcs.

Remekül fűz már gyöngyöket, élvezi a keresdapárját típusú játékokat, amelyetket most szereztem neki (ahol pl. meg kell keresni az ellentétpárokat, vagy pl. hogy a váza és a csokor virág összeillik). Simán megtalálja mindegyiknek a párját, és mondja, hogy "összepasszintjuk", és bárkivel játsza, közli "Anya tanította". Felismeri a kártyákat, a párokat, és meg is nevezi őket: "dundi kiffiú, sovány kiffiú, pucér kiffiú, felöltözött, tele van, üres, nincs benne, stb.". Amikor megtalálja a nevetős párját, a szomorú kiffiút, mindig megpuszilja:-)

A babákkal párbeszédeket játszik le, s mindig magával cipel egyet-egyet, aki ugyanazt csinálja, mint mi "Bongyorka is nézi az autókat...Bongyorka is eszik....Bongyorka figyeli Nünübabát....Bongyorka is rajzol...." és így tovább.

Na és szeretgeti mindet. Ölelgeti, puszilgatja Őket, és minket is felszólít erre. Toligálja babakocsiban, hintáztatja, dajkálja Őket (közben énekli a csicsíja babája, alszik a Bongyorka dalt), lefekteti, betakargatja, táncoltatja, stb.

Ő is szívesen táncol. Gyakran kér zenét "táncojjunk, muzsikára....". Ha énekel, vagy énekeltet minket, akkor is járja a roggyantóst.

Biciklizik az Apjával a csomagtartóra szerelt ülésén, bukósisakban, imád buborékokat elkapdosni, labdával focizni, dobálni, pattogtattatni, bármilyen mély vízben randalírozni, végigpróbálni az összes járművét (van vagy tíz féle), a traktortól a padlizsánig, a hintalovat viruló fejjel hevesen hajtja, majd megeteti a lovakkát zabbal, és bármilyen készségfejlesztővel játszani, hintázni, csúszdázni, homokozni, kosárkába terméseket gyűjteni, sétálni, stb.

Nagy kedvenc még a figurázás, de erről majd máskor.

Járunk fejlesztő foglalkozásra, hetente egyszer. Odavan érte. Van ott mozgás, éneklés, játékok. Remek program!

Beszéd. Mondatokban beszél, elmeséli másoknak, hogy mi történt vele, mit látott, hol volt. Ma pl. Anyikának újságolta, hogy "Donpepében ebédeltünk Apacával, Anyával...pizzat...levest is...játszottunk gyerekekkel."

Komolyan benne vagyunk a miez korszakban. A kérdéshez mindig hozzáteszi annak a nevét, akihez intézi. "Mi ez Apaca?". Elég, ha csak egyszer hall egy szót, és tudja. Minap tervezgettük az apjával a mászókáját a kertben. Ő valamivel játszott, úgy tűnt, nem ránk figyel. Nézegettük Farkassal a katalógust, magyaráztuk egymásnak, hogy mi hogy legyen. Erre napokkal később forgatja a katalógust Nünü, majd rámutat a mászókás elemre, és közli "klájmbmodul....ilyet veszük Nününek". Már angolul is ért:-D

Ma suhantunk az autóúton, gyönyörű tájak mellett. Mire megszólal: "elhagytuk a szénakazalt....házikókat is"...és tényleg, elhaladtunk egy mező melett, ami tele volt szénakazallal. Rámutatott egy templomra "toronyóra".

Mindent elmond amit szeretne, kérdésekre válaszol. "Kijössz a kádból" kérdésre ma így válaszolt: "Nem. Még játszol a kádban egy kicsit....vödörrel és békával. Utána." Ha nem akar már enni, akkor szól "nem kérsz többet, elég volt". Mindent kommentál, bármit is csinál. "kettő baba van Nünü kezében. Nagyika csinálta". "Nem látjuk a holdat, felhőktől." "Apaca, légyszi kapcsold be a mesét." "Belement a kavics szandiba....kiszedjük".

"Számol". Az egyet és a kettőt jól is használja mér régóta. A többit még nem, inkább csak amolyan mondóka szerűen, de ugyanúgy bököd, ahogy mi szoktunk számolni "egy, kettő, három, négy....". Az "egymerérett a meggy" a kisujjában van.

Mondókák. Kb. ötven versikét, dalt és mondókát tud kívülről. Nekünk is hihetetlen, de tényleg. Felsorolja a hét törpét, megmondja a nevét, a mi teljes nevünket, meg hogy melyik utcában lakik a Nagyika, és kik laknak még arrafelé. Pár napja vettem észre, hogy a Micimackós mesét is kívülről tudja, amit a keménylapos mesekönyből olvastatott fel gyakran.

Még mindig tartózkodó az idegenekkel szemben, és félős a kisgyerekektől. Főleg, ha valaki kedveskedik vele, hangoskodik, rákoncentrál. Remélem, ez idővel elmúlik. A hangos zajoktól megijed, ilyenkor mondogatja magának "semmi baj". Újabban meg minden "kicsi", ami nem tetszik neki, vagy fél tőle, vagy nem akarja. 

Hatalmas adag szeretetet kapunk Tőle. Ölelget, puszilgat, bújik, lapogat minket és szavakkal is kifejezi az érzéseit. Mikor hosszabb időre a Nagyinál hagyom, és hazaérek, ráhajtja a fejét a vállamra, és közli "hiányoztam Anyucika". Sokszor simogatja az arcunkat, vagy a legnagyobb játék közben észbekap, és odaszalad valamelyikünkhöz "sziaaaaa", és az ölünkbe hajta a fejét, vagy rádől a vállunkra és lapogat. Gyakran mondja, hogy "szeretlek Apaca", vagy "hiányzik a Nagyika...Papa is". Ha hallja tőlünk, hogy "szereltek", válaszolt "Én is".....Imádat.

Szoktunk dorombolni. Összebújunk, és dorombolós hangot adunk ki. "doromboljunk" mondogatja néha esténként, vagy elnyúló reggeleken.

Mozgás még. Mindenre egy pillanat alatt felmászik, felhúzóckodik. Lépcsőzik le meg föl, rugja a labdát mint egy kezdő focista, kúszik-mászik az alagutakban, próbál ugrálni az ugróasztalon, néha hajtja a kismotorokat, vadul hintalovazik, folyton táncol, "úszik" a nagyvízben, szaladgál a kutyákkal.

Tizenegy foga kint van, és jön egy jópár. Magas és nehéz, ennyit tudok. Nyolcvanhatos ruhákat hord, de már a kilencvenkettes is jó. A cipője huszonhármas.

Meg még mennyiminden.