Nem unatkozunk. Megmondja, hogy mihez van kedve, s arra buzdít minket is. Egész nap vezényel, s még azt is meghatározza, éppen ki a kiválasztott, kivel szeretne játszani. "Pattogtassunk pöttyöslabdát...Nagyikával...dühöngőbe!", "Buborkékot fújjunk, Anya is, légyszi!", "Szeretnél ebédelni....", "Szerintem Oszi ugat...megnezzük, futás, Papa is!", "Sétáljunk Nagyika....megszagoljuk a virágokat!", "Figurázzunk szobában Nagyikával!", "Rajzoljunk...Micikón, Anya is, Nagyika is....mindenki ide ül Nünübabához!", "Táncolunk muzsikára....mindenki...tapsol!" És így tovább, megállás nélkül.
A szakértőnő szerint Nünü szupercsirkesége nem azért különleges, mert mondjuk ismer száz szót, hanem ennél sokkal többet tud, és ha olyan helyzetbe kerül, ahol csupa új kifejezéssel találkozik, kérdez, érdeklődik, és rögtön megjegyzi és használja, kombinálja a tanultakat. A játszóházban többedmagával ült a kisasztalnál, és rajzoltak. Mostanság bármit firkál, mondja, hogy éppen mit alkot a papirra (ezeket gyakran a lap aljára is írom, hogy később tudjuk, ha véletlenül nem ismerünk rá, hogy az pl. egy sátor meg egy cica). "Rajzolunk.....bogárkát."-mondta, s elmélyülten húzogatta a kék zsírkrétát a papiron. Majd kutakodni kezdett az asztalon, míg meg nem találta a sárgát, s azzal folytatta tovább az ákombákomokat, s megszólalt "szőke lesz......Szöszimici is szőke".
Talált egy zsírkrétát a rajzoskosárban, ami régebben kigurulhatott, és Bendő rajtahagyta a foganyomát. Forgatja, nézegeti, majd így szólt: "Megrágta Bende" (ránéz a kutyára) "Fúúúúúúj! Nem szabad bántani dambit (zsírkréta nünüül). Enyje-benyje."
Altatjuk. Hol felém, hol az Apja felé fordul, simogatja az arcunkat, két pici tenyerébe fogja, és kedvesen mondja "Szia. Szeretlek Apaca. Én is. Aludjál szépeket!"
Bevásárolni megyünk. Meglát egy bácsit "Csúnya bácsi!" (nem tőlem tanulta.....fogalmam sincs, ki mondhatta neki, talán Másikmama, Ő mutogatja a szúnyogcsípéseit is úgy, mintha leszakadt volna a lába....én kerülön az ilyeneket). Rázom a fejemet, és magyarázom, hogy nem, dehogyis. Erre Ő: "De Anya".
Fürdetés. Meghallja a kutyaugatást. "Lemegyünk, megnézzük!" Nem, most nem megyünk le, fürdés van. Válasz: "persze, persze"
Telefonál játszásiból. Azt mondja, Papával. "Vigyázz magadra Papa. Óvatosan vezess."
Hazaért az Apja. Kérdés "Mi újság Apaca?". Ha pedig megkérdezik Tőle, hogy Ő hogy van: "Köszönöm szépen jól vagyok."
Otthagytam egy pillanatra a járókában, s távolodva ezt hallom, ahogy a babájával beszélget: "Bongyorka, figyelj. Mindjárt jön Anya."
Meg még rengeteg.....:-)