Okostojásságát megvillantotta már többször is, mikor idejekorán kimondta az első szavakat, majd komoly mondatfűzésbe kezdett. Nyilván nem kaphat még szépkiejtési díjat, de most már mások számára is érthetően beszél (már ha nem kedveskednek vele, és így nem szégyenlősködik).

Látom a kétévesforma gyerekeket, akikkel a játszóházban találkozunk, s a szakemberek is megerősítették, hogy bőven túlszárnyalja a korosztályát. Persze ez ugyanúgy nem jelenti azt, hogy a Migyerekünk okosabb lesz, mint az, aki háromévesen kezd el beszélni, mert nincs összefüggés, ahogy a mozgásfejlődésnál sincs ilyen egyenlet. De tény, hogy élmény hallgatni egy ilyen picikét beszélni. No de most aztán tényleg feldobta a labdát a gyerek. Mindenkit ledöbbentett a két napja felfedezett produkciójával.

Elég, ha egyszer hall egy szót, már ismétli, és beilleszti a szótárába. Már komolyan el tudunk beszélgetni vele. Ha új szituációkba kerül, be akar szippantani minden új szót, kifejezést, és igyekszik azonnal használni. Néha csak ülünk és beszélgetünk. Napi történéseket emleget fel, "elmeséli" az élményeit. Persze leegyszerűsítve, de akkor is. Ha megkérdezik Tőle "hogy vagy", a válasz "köszönöm, jól vagyok". A plüssökkel, figurákkal, babákkal egyedül játszik le kisebb párbeszédeket "Találkoznak! Maci találkozik a Malakkával. Szia Malakka! Szia Maci! Hogy vagy? Köszönöm jól vagyok. Puszika. Szia." Meg hasonlókat. Telefonon ugyanígy nyomja a rizsát, s bármivel eljátsza, hogy éppen telefon van a kezében. Elcsíp egy-egy mondatot vagy szót, és napokkal később beveti. A minap Joepapa vitt minket valahová, mire megszólal hátulról Nünü "Óvatosan vezess Papa. Lassan." Az Apjától így köszönt el reggel " Jó legyél Apacai. Vigyázz magadra."

Rengetegnagyonsok könyve van, de ez is kevés. Kb. százharmincnál járunk most, s ezek csak főként keménylapos fajták. Ezen felül vannak még régi búvárzsebkönyvek, egy rakás, még az Apjáé volt mind, meg egyebek. És minden egyes könyvet úgy hoz oda, hogy közli, "ebben van a....." és mondja, hogy van benne egy petróleum lámpa, vagy egy sárkányrepülő, vagy bármi. És tényleg. Emlékszik arra is, hogy hol.

Na de nem is ezeket akartam lejegyezni.......

Hanem. 

Mivel már régóta mondogatott egy-egy sort dalokból, mondókákból, aztán mostanság elkaptunk néhány versszakot is tőle (főként, mikor egyedül játszik, rajzol, vagy az esti altatás alatt volt kedve eddig dalolni), majd egész dalokat csacsogott el az elejétől a végéig, Anyika gondolt egyet, és kipróbált egy réges-régen nem énekelt nótát,  s időnként abbahagyta, hogy folytatja -e Nünü. Igen!!!!!??? Aztán mégegyet énekeltünk, meg mégegyet, meg harmadikat, negyediket.......huszonötödiket....és mindegyiket tudja!!!!!!????? Akárhol állunk meg, bármelyiket is énekeljük, folytatja!!!??? Mindet, egytől-egyig, amit valaha énekeltünk neki!!!???? Komoly népdalokat, bonyolult szöveggel. Megjegyezte.....

Anyika sírt a boldogságtól, én meg hitetlenkedve és kicsit megijedve ültem, és figyeltem. Majd a sokadiknál elővettem a gépemet, hogy rögzítsek néhányat......

Azóta méginkább megjött a kedve, s egyre többször mondókázik és dalol a kocsiban, otthon, vagy odahozza a verseskönyveket, és megmondja, melyiket olvassuk. 

Egy hete kaptam egy gombás versikét, és egyik este mondogattam neki altatásnál. "Mégeccer Anya!" volt egy csomó, és vagy tizenötször elmondatta velem ugyanezt a pársoros mondókát. Másnap kérte a kocsiban. Harmadik nap pedig hallom, hogy mondogatja magában, miközben ül a földön és a figurákkal játszik!!???

Hihetetlenül vág az agya, és sokszor talál is olyan dalt, ami éppen a szituációhoz illik. Mint pl. ma, mikor egy könyvben meglátott egy kislányt egy faágon lágatlógatni, belekezdett a "lógalába lóga" dalba. Tegnap meg ugatott a szomszéd kutyája, mondtam Neki, hogy ugat a kiskutya, erre ledarálta a "kiskutya vekvekvek" kezdetű mondókát......

Érdekes, ha mi is énekelünk, akkor abbahagyja, és figyel. Ha megállunk, folytatja. Vagy egyedül végigmondja az egészet. 

Rengeteg népdalt, mondókát tudunk Anyikával együtt (Ő ugye tanítónéni, én pedig még a gyermekkórusos múltamból táplálkozom). Legalábbis azt hittem. Fel kell fejlődnünk, mert mindegyiket megtanulta már Nünü! Úgyhogy most újakat keresek ki, és minden nap másikat kap, mert láthatóan élvezi a tanulást, a beszédet, a kommunikációt, az éneklést, a mondókázást.

Elájulok Tőle!