Meghallgattuk az összes kért- és kéretlen tanácsot, majd hozzátéve a mi véleményünket összeráztuk, és kijött az éppen aktuális álláspontunk a szobatisztaságranevelésről: ráérünk majd elkezdeni a bilizést jövőre, késő tavasszal. Miért? Mert addigra már kettőmúlt, amikor tényleg vissza tudja tartani és megérti, hogy miről is van szó, nem lesz hideg, nem kell lebontani róla vastag kezeslábasokat, pulóvereket, stb.
Aztán hetekkel ezelőtt időnként szólt, hogy "akció van benne", ahogy az apja szokta mondani a szagló végterméket a pelenkában. Ha rákérdezünk, hogy van -e benne akció, mondja, hogy "nincs". Általában mindkét jelzés helyes. Ezért aztán Nagyika javasolta, a fenti álláspontunk ellenére mégiscsak szerezzünk egy bilit. Csakúgy, hogy szokja. Ha úgyis egyszálsemmiben szaladgál, ha van kedve, ráül majd. Papa vett is egyet. Rózsaszínű és kacsás.
Nünü örült. "Ajándék, Papa hozta". Az egész kertet végigjárta vele, letette, nézegette, virágokat szedett és beledobálta, belemászott, fejére tette (fordítva tisztára Dzsokijúingkalap), de ráülni egyáltalán nem akart. Rágugolt viszont Apaca, Nagyika és Anya is, hogy megmutassuk, milyen jó móka.
Még mindig úgy gondolom, ráérünk erre még.