Ki gondolta volna, hogy egyszer majd annak örülünk, hogy még mindig nincs leburkolva Anyikáék terasza, csak a randa, szürke beton látszik? Eddig csak utáltuk, és féltünk, nehogy elvágódjon rajta a gyerek. Aztán ma eszembejutott a nagy bödön színes kréta, ami otthon lapul valamelyik polcon, s azon hangosangondolkodtam éppen, hogy vajon hol lehetne felavatni (talán a bevásárlóhelyek hatalmas parkolóiban, zárás után megengedik?), mikor Nagyi elővette az iskolából megmaradt sulisfehéreket, s javasolta, firkáljunk egyelőre az ottani betonra.
Az Apaca által rajzolt autóba rögtön be is lehetett szállni, a nyuszira rálépni és megpuszilni, megsimogatni a pillangót és a sünit. Aztán Nagyika továbbkreatívkodott, és apró rajzokat készített az általunk dühöngőbe vezető, bontottéglás utacska füközött lapuló felületeire. Nünü pedig imádta ezt is, és mint komoly megrendelő irányította Nagyikát, hogy mit is rajzoljon: "gogárkát, papirszárkányt Nagyika isz, katicát, pillangót, malakkát, cicát, kisjányt, kiffiút, kutyát, pityukakast, házikót, tütüautót, hóembert.......!" Aztán némelyiket "kiszinezni" felkiáltással összefirkálta. Mikor pedig Anyika kicsit megpihent volna, a megrendelő közölte: "rajzoljunk még egy icipicikét!"
