Egy félősködős, szégyenlősködős nyuszi. Mostanság. Akit ma megrémisztett egy húszhónapos angolulgagyogós a kisréten, csupán azzal, hogy kedvesen odaszaladt hozzá barátkozni. A KVzóban a lányok -akiket egyébként "baátnők"-nek hív, akikkel eddig puszipajtások voltak, s ha ritkán betért velünk, bújócskáztak, pacsiztak- el vannak keseredve, mert ha beugrunk és hozzászólnak, elbújik a vállunkba, vagy a lábunk mögé.

Másiknagyi imád sétálni Vele, míg mi vásárolunk a piacon, s büszkén gyűjti a bókat, amiket az unokája kap. De újabban, pár hete, Nünü az idegenekkel is bizalmatlanabb lett, s mi több, megremegteti legörbül szájszélét, és mandulakivillantósan bömbölni kezd, ha valaki elvetemült módon széles mosollyal "jajdegyönyörűezagyerek", vagy "megnézhetemeztaszépséget" felkiáltással merészel közeledni hozzá. 

Panninénit pont a szárbaszökkenő szégyenlősködős korszak elején ismertük meg, úgyhogy azóta gürizik szegény a gyerek mosolyáért. Még a kétnapos kispipit is kihozta és megmutatta Nününek, aki cserébe befúrta a fejét a babakocsi oldalába, és nyüszögött. Bizonygatom én, hogy úgy egyébként ez egy nagydumás, csupakedvesség cukorfalat, de szerintem nem hisz már nekem.

Joepapa Józsibarátját naponta emlegeti ("Jodzsi" néven fut nála), ha Nagyiéknál van, és kérdezgeti, hogy mikor jön, majd válaszol magának, hogy "este" (akkor bandáznak Papával), és olyankor fellelkesül, menjünk nyomban megnézni: "futász Jodzsihoz". Ám ha odaérünk, vigyorogva hátradobja magát a karunkba, és szégyelnlősen bújkál. 

Később, ha nem foglalkoznak vele, hagyják, hogy Ő kezdeményezzen, remekül feloldódik, és Ő keresi a kontaktust, majd átesik a ló túloldalára, és puszikákkal fenyegetőzik, de ezt ki kell várni. 

Nyúlkorszakban van.