Ne adjam a gyerek kezébe, ha szaladgál, mert félrenyeli. Anyikáéknál az etetőszékben sem jó, mert ugyan nem rohangál éppen, de a morzsázással odacsalogatja az egyébként is rendszeresen vizitelő hangyapopuláció távolabbi rokonait is, pedig már vannak ott épp elegen. Itthon, a kertben megint nem jó, mert kieszik a kezéből a kutyák. Ha pedig a kocsiban Farkas halk papirzörgésre lesz figyelmes, azonnal kérdőrevon felakezekkel "ugye nem kiflit kap a gyerek???!!!!"
A gyerek pedig ezt a biomorzsálódóstönkölykiflit így szereti enni. Nem késsel meg villával, nem finomkodva, apró kis falatkákat szakítva belőle, hanem marcangolva, tuszmákolva, gyrumázva, hatalmas élvezettel. Tény, hogy utána ki kell venni a kocsiból az ülését, és hatástalanítani a végeredményt. Én félek a pókoktól, a kullancsoktól (egy hete szedtem ki a gyerek cicije mellől egyet, s csak azért nem szorongattam meg a nyakát, hogy merészeli a gyerekem vérét színvi, mert nem találtam rajta fogást), a tűztől, a betegségektől, meg miegymástól, de erős nő vagyok, s a rettegett kiflimorzsa bizony nem rémiszt meg.
