Jajjjj Pirosom!!!! Szólni sem tudok, csak csorog a könnyem!!!!:-((( Teljesen átérzem a fájdalmatokat, még mindig nem vagyok túl Zizi halálán. Pont most küldtem át Nektek a vipmailre egy katalógust gyönyörű játékokkal, a cég forgalmazza ahol dolgozom és gondoltam, fogsz neki örülni hogy a két gazember majd jókat játszik velük.
Nem is tudok mit mondani, mert nem is lehet..... a Bogyó utáni űr örökre megmarad, senki nem fogja tudni pótolni.
Ha racionálisan gondolkodom, akkor azt mondom, Bogyónak előbb-utóbb kell valaki, de az eszem azt is mondja, hogy amíg Nünü ilyen csepp nem lesz időtök az összeszoktatásra, sem arra hogy magatokhoz szoktassátok. Egy Bogyó korú madárnál már azért ez nem megy olyan "gyere cipó hamm bekaplak" alapon.
Nyugodjatok meg egy kicsit, aztán majd beszélünk róla, hogy mi lenne neki a legjobb.

Millió puszi és ölelés

mizo

Az imélem: khunyadi@gmail.com

Jajajaj, miket írok össze, persze hogy Kavicsra gondoltam aki itt maradt egyedül!:-(((((((((((((((((((((((

:-((
Veletek érzek.

:-((( Sajnálom.

Nagyon sajnálom. :-(

Szegényke. Sajnálom.

Eszembe jutott kamaszkoromból a kedvenc kis vörös cicusom. Fél éves volt és beteg. Nagyon fájt az elvesztése.

Hát, tudod, csak annyi jutott eszembe, h nálatok még meghalni is jó.

Köszönjük az együttérzést.....Még van mit írnom Bogyóról, de majd csak később......

Mizóka! Írok levelet! Köszönöm!