Olyan szép!
....
A becézgetésről csak annyit, hogy tündéri ez a rajongás! Tipikus kislány, aki szerelmes az apukájába, hiszen ezt látja a számára legfontosabb személytől (Tőled) is, és ráadásul Vele ritkábban is találkozik. Amellett, hogy ösztönösen érzi, a másik nemhez tartozó "Istent" folytonosan el kell varázsolni(a). És ez így van jól. Meg szerintem a duál-unió miatt nem érzi szükségét "saját maga" becézgetésének :-)
(Most vicceltem, de lehet hogy van benne igazság).

Éppen tegnap írtam a titkosblogomba a mi Apa-imádatunkról. Nálunk szavak tekintetében nincs panaszom, mert három napja Sünman rám mutatott és kibökte, hogy "Ana", de a fegyelmezéssel már gondom van.
Megfogadtuk, hogy rászólunk, mert kezd a fejünkre nőni :). Nos, ha én szigorkodom, kinevet. Ha az Apja, akkor viszont elszégyelli magát, és elbújik, vagy eltakarja a szemét, mert akkor ugyebár mi sem látjuk...
Nem értem, mert én mindig hallom a nagy rászólásnál is a férjem hangjában a szeretetet és a gyengédséget...

Sünike mondja, hogy "ANA"???!!! Édesem!!!!!!! Meg dejóneked!!!!:)))
Ha az Apa szól, az mááááááás:-)