Hiába kérte, hogy tegyem le a földre, hogy egyedül totyoghasson, hiszen felkapta volna a napok óta agresszorkodó cudar szél. A Micimackó meg a Malacka képe jelent meg a szemem előtt, ahogy utóbbi aprócska kapaszkodik a medve praclijába, aki csak húzza maga után a levegőben, hogy szegénynek le sem ér az a pilincka lába.
Hát valahogy így jártunk mi is, mikor tegnap kimerészkedtünk a környékre sétálni. Szél ide vagy oda, a gyerek vágyódik kifelé. A kapuba kapaszkodva és a kulcslyukat piszkálva pedig közölte: "kinyit".
