Jár. Egyedül. Mit jár, száguldozik! Pár nappal a hófordulója előtt, az Apja születésnapján tette meg az első, hosszútávú tipegését, ráadásul úgy, hogy mindketten szemtanui lehettünk ennek a varázslatos élménypillanatnak. Könnyes szemmel, meghatódva ölelgettük, Ő pedig odabújt hozzánk, és tündéri mosolyra húzta a száját.

Semmi kétség, ez a hónap eseménye. Most már alig mászik, inkább feltúrja magát állásba és megindul a kiszemelt cél felé. Azért sokszor nyújtja a kezét a miénk felé, szívesen sétálgat kézakézben (olyan gyorsan teper, csak bírjuk az iramot). Remekül fordul, iránytváltoztat. Sokat táncikál, mozgást utánoz. Felmászik a járgányaira, de még nem igazán hajtja lábbal ezeket, inkább kéri, hogy toljuk. Viszont mindent, ami csak gurítható, tol maga előtt: talicska, babakocsi, kismotor, traktor, csattogószárnyú fakakas. Amelyikbe csak lehet, bepakol valamit, ráültet valakit, békát, babát, macit, és úgy megy velük.

Néha már firkálgat (némi anyai túlzással élve), ha éppen jó az irány, ahogy a tollat megfogja, amit érdekesebbnek talál, mint a zsírkréták (utóbbiból többfélét szeretnék még beszerezni). A keménylapos könyvek mellett naponta unalomig lapozgat újságokat is (nekem unalmas csak, ha huszadszorra mesélek ezekből, Ő ugyanolyan élvezettel hallgatja). Egyedül ritkábban "olvas", inkább odahozza az orrunk elé, és ha azt kérem Tőle, hogy "olvasd el", kijelenti, hogy "Te". A legjobban ölbevackolódni szeret, és úgy meséltet magának. Ha mégis magában nézegeti a könyveket, újságokat, teljesen lenyűgöz, ahogy hangosan kommentálja a látottakat "brumrum, beeeee, kárkár, tütü, kukááá, ciccá, kuty" stb.

Ó, a szókincse. Minden napra jut egy új szó, amivel megörvendezteti a túllelkes szülőket. A legnépszerűbbek közül szemezgetve a következők jutnak eszembe. "Ebúúúúj". Mostanában minden és mindenki elbújt. Használja, ha a takaró alá bújik, ha a Papa kimegy a szobából, ha ellapozza a cicát ("ciccá ebúúúúj"), ha nézi a Maszkabált, és a nyuszi elugrál egy fa mögé, mutat a kis ujjával, és közli "ebúúúj", de ha beledob valamit a ládikójába, az is "ebúúúj", ha a Mici átugrik a kerítésen és nem látja, s ha bújócskásat akar játszani, csak eltipeg, és odakiabálja, hogy "ebúúúúj", s tényleg bebújik a sátorba, vagy a téglaoszlop mögé.

Ugyanígy minden "eldőőőt", és "egurúúút", vagyis eldőlt és elgurult. Ha kakiszagot szimatolunk és megkérdezzük tőle, hogy "katonabácsi haptágban, becsinált?", közli vigyorogva, hogy "be, be". És tényleg.....

Az állatok és autók megnevezése nagy kedvenc. Az állathangokat tökéletesítgeti, bár nem értem, hogy a szamár és a ló miért csinál úgy, mintha köhögne. A méhecskéje meg csak pár napja kezdett zümmögni, s ilyenkor beharapja az alsó ajkát, és úgy adja ki azt az édes és vicces hangot. Ha meg cincog, azt teljes erőbedobással teszi, úgy megfeszíti a nyakát is "cincinciiiiiin".

Minden étkezést "ebééd"-nek hív, és előfordult már, hogy ha kérdeztem, hogy éhes -e, azt mondja, "ebééd". Kéri a teát "tea" (kissé elmosva az e-t).

Bármilyen új szót hall, és megtetszik neki, gyakorolni kezdi, és szépen lassan tanulgatja. Így alakulgatott a kapucni is, mikor a minap a fejére húztuk, és minduntalan leszedte, majd jött, hogy tegyük vissza. Először "ka", aztán "kap", s végül "kapu" lett belőle. 

Rajong az autókért "tütü", és imádja, ha dudálnak neki, és Ő is megteszi a saját traktorján, vagy ha beülhet a vezetőülésre az apja vagy a nagyapja ölébe "dudááá".

A könyvekre visszatérve. Sok időt töltünk el ezek lapozgatásával, s vannak aktuális kedvencei is. Régóta toplistát az a fajta kiadvány, amelyből eddig csak négy jelent meg, s mindegyikben vannak kinyitogatós ablakocskák, elbújtatható állatkák. Van egy állatos könyv, amiben találtunk egy tukánt, azt minden étkezés alkalmával elkéri, és kikeresi a "kukán"-t. Ugyanígy az etetőszékből követeli az "ette, ette" c. könyvet, ami pedig ez. Nahát ezt úgy kiolvassuk, hogy semmi sem kerüli el a figyelmét. Még a néni pöttyös ruhája, fekete cipője sem, de még a szöget is meg kell jegyezni minden alkalommal, ahová a bácsi a csíkos tarisznyáját akasztja, és akinek "pipá" van a szájában, és van a fején "kakka", vagyis sapka. A küszöb előtt meg "kutty" fekszik. És így tovább.

Ha éppen nem találom ezt a könyvet, az etetőszékből ordít, hogy "ette, ette", és onnan kapom a fejmosást. Mert egyre inkább akaratoskodik. Igyekszünk visszafogni, ha éppen elered a könnye gombnyomásra, és vörös lesz a feje, mert nem kap meg valamit, amit kitalált, kérem, hogy beszéljük meg. Rémes nézeteltéréseink vannak pl. a mobiltelefonokkal kapcsolatban:-)

Mostanában kissé bizalmatlan és szégyenlősebb lett az idegenekkel, de ha nem piszkálják, és akarják azonnal megzabbantani az arcát, vagy csikizni és bohóckodni neki, szépen feloldódik. Onnantól meg nagy huncut.

Kedvességgombóc. Annyi puszit, ölelést, bújást kapunk tőle......Van úgy, hogy odamegy Joepapához, miközben a dolgozószobában üldögél, és belehajtja a kis fejét az ölébe. Vagy odafúrja a fejét a mellkasunkhoz, vagy séta közben gondol egyet, és a kezünkre hajta a buksiját. Repülnek a cuppanós puszik, csak úgy csattognak, és akad egyre több nyálas is. Simogat is minket, kutyákat, Micit, növényeket, képeket a könyvben, játékokat. Ezeket gyakran meg is ölelgeti.

"gogár, gogár". Ez lett a bogárból. Amiket szintén kedvel, akárcsak a "halakkák"-at, és naponta többet is szemrevételezünk közelről, vagy az erkélyajtón keresztül mutogat a kertbe, és kiabál, "gogár, gogár". 

Ma reggel éppen a fenti, babaszobás ládájából pakolta ki a pár napja nem látott játékokat, és mielőtt egy újabbat vett volna elő, mindegyiket megölelte, s volt olyan, aki cuppanósat is kapott. Hhhhhhhhhh.....

A kutyák ("kutty") közül a Benő a kedvenc, "Ben" névre hallgat. Szintén toplistás a "Pappa", az "Appa" mindenekelőtt, és a "Mama", vagyis a Nagyi, aki másnéven meg "Gyagyi", és akit főleg akkor emleget, ha úgymond bajban van. Ha papa elmegy az autóval, mondja, hogy "Pappa, tütü", vagy "Pappa el". Jóindulattal nevezhetjük mondatalkotásnak:-) Az Apját naponta százszor emlegeti, és gyakran még álmában is mondja a nevét, amitől a célszemély kifekszik, hogy milyenédesezagyerek. Beleszeretett az unokaöcskösömbe, és most övé a legtöbb puszi albumnézegetés közben, és ha nem akar inni, és mondom Neki, hogy Ákos is iszik, máris kedve támad neki is, és mondogatja, "Áko, Áko".

Anya emlegetésének száma: 0

Alvás. Rendszeres rendszertelenség. Egyik nap kétszer két órát durmol, máskor meg egyszer felet, és majd kidől az álmosságtól, de nem akar aludni. A kocsiban bezzeg kidől, ha kirándulunk valahová.

Éjszaka többször is ébred. Vagy kétszer, vagy sokszor. Édes emlék mikor még vigigszuszogta az egész estét. Talán két hete, hogy az apja altatja, tápszert kap elalvás előtt, én pedig kivonulok a szobából, mert ha nem tenném, csak a "ciccci"-t hajtogatná (újabban 'cicijeeee", az "anyacicije"-ből általa faragva). Igyekszünk teával kiváltani az ébredéseket, de előfordul még sok tejcsatlakozás is, különféle indokokkal.

Na persze továbbra sem tettük be az ágyába, közöttünk alszik. 

Eszik. Rendesen és sokat. Még mindig biot. Csak most már kap gluténtartalmút, joghurtot, túrót, tejalapú pépet, tojássárgáját főzve. Az ivással vagyok gondba, mert nem akar "csakvizet" fogyasztani, és teát sem, ha nem teszek bele egy pár csepp almalevet. Aminek a fogai miatt nem örülök.

Gondban vagyok a tojásfehérje bevezetésével. A fehérköppenyeseket is megosztja. Van aki azt mondja, még nem szabad adni a gyereknek, más meg szinte kötelezővé tenné a 15. hónapban adott oltást megelőzően. Még nem döntöttem el mit tegyek, de közeleg a határidő.....

Apropó fogak. A fogmosás miatt át kell alakítanunk az esti menetrendet, ami azért sem egyszerű, mert már így is változás neki, hogy nem én altatom "cicccci"-vel, hanem az apja a tápszerrel. Van fogmosókészlete, amiből eddig csak a gumisvégűeket rágta, és utánozott minket. De megyünk patásdoktornőhöz, és megkérdezzük, melyik a legjobb babafogkrém, és elkezdjük mosni azt a hat fogat, ami kinőtt már neki.

Ebben a hónapban volt a fosóshányós vírusunk, ami letaglózta az egész családot (kivéve Joepapa, mert Ő az ERŐ), és volt egy megfázásszerűség is, láz nélkül, viszont makacs orrfolyással, ami miatt porszívóztuk (rémes, ahogy szólok neki, hogy ki kell tisztítani az orrát, már megérti, és sír, de nem megy el, hanem ha kérem, nagyon félve, de jön, hozzámbújik, hogy kiszippantsam az orrát - utána meg kapálódzik). Előbbire kaptunk egy bélboholyvisszaállító port, meg a popsijára egy patáskrémet, mert kipattogzott, utóbbira pedig egy patásorrbefújót és patásbogyót.

Méreteket nem tudok, de a legtöbb ruhája nyolcvanas, azok kényelmesek. Megnyúlhatott, mert már nem olyan husi, de azért még mindig vannak guszta kis hurkák a lábán, amelyeknek senki sem tud ellenállni, puszivonzó felületek.