A szüleim mai napig féltve őrzik, s időnként előveszik, megmosolyogják azokat az alkotásokat, melyeket öcsém és én készítettünk nekik ünnepek alkalmával, vagy csakúgy ajándékként. Igazi kincsek. Arra tanítottak minket, hogy ezek az ajándékok komoly értékkel bírnak, hiszen kigondoltuk, saját kezünkkel összeraktuk, és ezalatt időt fordítottunk arra, akit szeretünk. 

Nekem is fontos, hogy ezt átadjam a Migyerekünknek, s ugyan temérdek vásárolt meglepetést kapott mindenfelől, de az első születésnapjáról nem hiányozhattak a kézzelkészített ajándékok sem. Anyikával két hónapja elkezdtük a gyűjtögetést: fonalakat, cérnákat, színes maradékanyagokat vadásztunk itthon, majd felkerestem néhány kisebb boltot, valamint rendeltem internetről is hozzávalókat, kutattam ötleteket.

Hosszú hetekbe telt, míg elkészült Lulu könyve. Alig tudtuk abbahagyni, mindig újabb és újabb állatkák, virágok és egyebek jutottak eszünkbe, amit mindenképpen szerettünk volna beletenni a textilkönyvbe, és annyi maradt ki, hogy lesz még második kötet is:) Hímeztünk, horgoltunk, kötöttünk, kígyót gyártottunk erre alkalmas faizével, filcet vagdostunk, anyagokat varrtunk össze, csipkét szegtünk. Az oldalak közé különféle anyagokból és szalagokból varrtam cimkéket. És annyira nagyon élveztük!

Mivel imádja a fényképeket nézegetni, s naponta többször végig kell nézni a falon lévő keretbe foglalt fotókat, mutogatja rajta az apját, és mondja, hogy "appa", hogy terveztem egy textilalbumot is, amibe anyagra kinyomott fotóinkat tettem volna bele. Ez végül ilyen formában nem jött össze, mert a huszonöt leválogatott kép kinyomtatása horror összegbe került volna. Végül Farkas fejéből kipattant ötlet alapján kinyomtattuk, lelamináltattuk a fotókat, lekerekítettük a műanyag végeket, kilyukasztattam minden lapot, hogy piroskockás szalaggal összefűzzem őket. Az elejére pedig piros alapon fehér pöttyös szívet varrtam. Ebben szerepelnek a családtagok, akikkel így naponta többször is találkozhat.

A nagynapot megelőző pár nap alatt pedig elkészült Anyika keze alól a kutya és a macsek, akiknek én varrtam a képét. és a nyakbavalóját. Odavagyok értük.