Megszámoltam a házban fellelhető ágyakat, ill. az ezeken kényelmesen elférők számát: 10. Ebben benne van a gyerek kiságya is, amit ugye hosszú hetek óta csak kívűlről használ, kapaszkodónak és roggyantgatónak. Szóval mégegy ilyenkorú is vendégeskedhetne nálunk, mert Lulu egyelőre úgyis közöttünk édeskedik. Viszont nincs benne az óriási, öreg padunk, amire ha végre megvenném a méretreszeletelt szivacsot (hol lehet szivacsot vágatni?), majd bevonnám isteni anyagokkal, kényelmesen elalhatna rajta bárki, mert akkoradenagy.

Az ágyszámolgatás arról jutott eszembe (mert mindig mindenről eszembejut valami, csapongok, meg oldalszöszöket találok, amelyeken elindulok, és régen elvesztem a fonalat, amelyet gombolyítani akartam.....), hogy  a fiúk, azaz Papa és Farkas ismét elmentek versenyre (hajrápapaaaaaa!!!!!), mi meg itthon őrizzük a házat, hármanlányok. És hiába a sok ágy, mégis egy fészekben fogunk aludni, ahogy a múltkor is. Mert olyan jó, hogy Anyikával egyhúronpendülősek vagyunk, még nagyló létemre is simán belógathatom a fejemet az ölébe hajsimogatásra, akármi is nőtt akármimre, bátran megmutathatom, folyamatosan vihogunk, mindent meg-, és mindenkit ki tudunk beszélni, és feketnénfehéren megvitathatunk bármit.