Bőszen bólogattam Anyikának azon felvetésére, hogy jegyezzem le az első paradicsomevést, meg az elsőmájevést, mert mint tudjuk, Ő mindent vezett rólunk, no de persze bizonyítékkal nem tud szolgálni azóta sem, mert fogalma sincs merre és mikor nyelte el a föld a naplóját. No de mindegy is, leírom én ide, tessék. A gyerek a héten evett először csikemájat, és paradicsomot. Mindkettő naná hogy biofán termett, és a párolóban puhult, míg a csemeténk tálkájában kötött ki.
Tele vagyok lelkemenmelegedő gondolatokkal, csak éppen időm akad kevés, hogy felfűzzem a szavakat úgy, ahogy szeretném.......Írnék az estéinkről, olyan egyszerű dolgokról, mint a puha paplanom, amelybe olyan nagyon jó kicsit fázósan beletekeredni. A gyerek hajáról, miként finoman csikizi az arcomat, ahogy az altatót dúdolom Neki újra meg újra. A kézfogásról, ahogy Farkas elalvás előtt átnyúl a picilányunk felett, és megszorítja a kezemet, "aludjjólnagytündér" (a kistündér már ugye nem én vagyok), és mielőtt elalszik, egy hangosat szippant a gyerek semmihez sem fogható, csodálatos babaillatából.
Megmég olyan jó, hogy megy az olimpia, a hófödte. Napközben Mütyür szívesen drukkol, ahogy tanítottuk neki: hajráfiúkra beindul, felemelt kézzel hadonászik, és valamit kiabál (nyilván a hajráfiúkat a saját kis nyelvén:-)
Nagy dolgok készülődnek bizniszfronton, izgalommal nézünk elébe......
Kaptam egy nagy meglepetést, ami nem is igazán az, hiszen tudtam róla, de mégis így hívnám. Régi vágyam volt, és most csiribúcsiribá, tárgyiasult. Örül a fejem.
Előkerültek a fűfoltok a kertben, egészen furcsa, hogy nem borít mindent már a hó. Ugyan még egy nagy tehénre emlékeztet a táj, sok a fehér folt, a tó felszínén is nagy a jég, de visszavonhatatlanul tavaszodik. A hóvirágok sorra bukkannak elő a bokrok tövében, és már tervezgetem, hova ültetjük Luluval a Joepapától kapott harmincféle virágmagot (hetekkel ezelőtt kapott egy cserépnyi elsőnárciszt, és minden reggel együtt néztük és locsolgattuk a kibontakozó virágokat). Veszünk majd neki is apró kertiszerszámokat, és varrok neki kis kertészkedősköténykét. Katicás gumicsizmát már szereztem neki.
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nekem van a legcsodálatosabb Anyikám, és a gyerekemnek a legszeretnivalóbb Nagyija. Olyan hálás vagyok, hogy ennyi időt tölthetek a szüleimmel, és szerves részei Mütyür életének.
Ez a majdnemegyévves Migyerekünk mondja már az apjának, hogy "Apa". Lenyűgöző.
Farkas egyik este, mikor szokás szerint úgy csodáltuk a köztünk alvó Migyerekünket, mintha akkor láthattuk volna legelőször ilyen közleről, megkérdezte, hogy vajon a gyerek emlékszik -e majd erre az időszakra valamiképpen, hogy ennyire nagyon szeretgettük. Nem hiszem, hogy konkrét emlékei lesznek majd, de minden, amit átél, beleivódik, mélyen a lelkébe, és továbbviszi majd mindezt. Ahogy mondani szoktam, igyekszünk minnél színesebbé varázsolni az életkönyvét.
A disznósajtot meg nem szeretem, de címnek csak jól jött, ha már beledaráltam mindent ebbe a bejegyzésbe, ami most hirtelen eszembejutott.