Szeretem ezt a telet. Olyan jó forró teát szürcsölni a levendulás bögrékből, a meleg szobából figyelni Mütyürrel, ahogy az apja eledelgömböket és pirosalmákat kötöz a fára, majd lesni a madarakat, ahogy falatoznak. Nyomokat rajzolni a friss, néhol térdigérő hóba, léket vágni a tavon, hógolyót dobálni a kutyáknak, hátamra kötve a Migyerekünket levegőzni, havattúrni a teraszról, gyönyörködni a pompás fehér tájban, hallgatni a csendet és a lépteink ropogását, angyalokat rajzolni a hóba.

Pirospozsgásan, kifáradva, hármasban ebédelni, összebújni egy délutáni szunyókálásra, majd este, vacsora után felkerekedni, és a gyér fénynél egy hosszú, téli sétát tenni a friss levegőn, bandukolni a meredek kis utcácskákban, felfedezni, hogy jé, erre is jár hómarkoló, amit a gyerek lenyűgözve figyel, mert villog és berreg (azért a mi domboldalunkra mégsem tudott felcaplatni). Kilépünk a kertbe, és máris kirándulunk. Csend van és nyugalom. A kívánságunk csak annyi, hogy bárcsak egy hétig itthon maradhatnánk így hárman, hó által elzárva, és emígyen mulathatnánk a téli időt......