Ellágyulva figyeljük, ahogy hatalmas szemekkel ellenőrzi, hogy megvannak -e a csipcsipmadárkák, a pillék, kelepkelepgólya, a zümi és a katica a falon, amelyeket lassan egy éve pingáltunk a szobája falára Anyikával. Eddig nem is nagyon törődött velük, most meg egyfolytában meg akarja simogatni, kapargatni mindet, szép sorban, s felkéreckedik, hogy elérje őket. Akárhányszor belépünk a szobába, vagy éppen mikor felkel reggel, kinyitja a szemét és máris integet nekik, majd ránk néz, és várja, hogy mondjuk, kinek pápázott az imént. Kérdésünkre pedig mutatás helyett szintén odaint a megnevezett rajznak. Olyan sokat fejlődnek ennyi idő alatt, s néha úgy érzem, már mindent megért.....

Rengeteget beszél. Dünnyög, morog, karatyol magában, de hozzánk is intéz "szavakat". Nevet, visong, mosolyog, s van egy provokálós, rövid odaröhösége, amiről tudja, hogy mindenki kifekszik tőle. Pár napja pedig félrebiccenti a fejét, és úgy mosolyog, tisztára éhezőkóborkutyakajátkunyerál jelleggel, rendkívül bájos.

Grimaszol. Van az orrfelhúzós, meg olyan vámpíros is. Ezekről még nem tudom megállapítani, hogy jelentenek -e valamit, vagy csak rossz szokás, esetleg valami zavarja az orrában. De mivel folyton nevet rajta a környezete, ha éppen beveti, hát egyre gyakrabban használja.....

Méretek. Megint csak annyit tudok mondani, hogy hosszú és nehéz. Még mindig 74-80-as ruhákat hordunk, de akadnak 68-asok is. Tanács: kisebb méretű ruhákból nem érdemes sokat venni, hamar átugrálnak a méreteken, de nálunk ez a 74-es jóideje állandó, tehát ezeket bőven kihasználjuk.

Mozgás. Szupergyors kúszást fejlesztett ki, de ha éppen nem sietős, komótosan araszolgat a lakásban. Pár napja szívesen mászik is négykézláb, de még mindig a kúszás a kedvenc helyváltoztatási figura. Sokat kapaszkodik fel, mindig és mindenhová, ami nagyon fárasztó -főleg nekünk, tekintve, hogy követjük, nehogy hanyattvágódjon (elkerülhetetlen egy-két koccanás, de azért vigyázunk, s legszívesebben bukósisakot húznék Mütyür fejére). Most már ritkábban játszik hason, főleg ülve foglalatoskodik, ha éppen nem térdel vagy áll. Kapaszkodva lépeget is.

Szöszvadász. Meg szőrvadász is. Olyan apró, nagyítóval látható koszokat talál, és babrál el velük hosszú percekig, amit mi szinte meg sem látunk. Ezzel gyakran rávilágít a takarítás hiányosságaira. A fotelon kiszúrja a textil szövéshibáját, és jellegzetes hangot kiadva macerálja. A papucsomon felfedez egy szinte láthatatlan cérnaszálat, ami hosszú időre leköti a figyelmét. Ugyanígy a hajak, szemöldökök, kar-, mell-, lábszőrök (utóbbiak nem rajtam, höhö). Imádja a hajamat szálanként végigbogarászni, és megnézi a kis kezét, esetleg nem maradt -e nála egy zsákmányszál. 

A könyvekért odavan (legalább most már nem csak saját kedvtelésemre gyűjtöm a gyerekkönyveket), sikeresen lapozgatja őket. Van egy két kedvencebbenk mondható játéka, de pár nap múlva már mást szeretget. Ügyesen húzogatja a fagolyókat a nagyobbaknak való dróterdőkben, és már nem csak kipakol a kosarakból, vödrökből, de be is teszi a játékokat. A hinta meg továbbra is zseniális találmány, minden nap ugrándozik benne! Na és apja nagy büszkeségére kérésre odadobja a labdát, és szívesen játszik bárkivel gurítósat is. Ha kérem, "megfésül" a kis hajkeféjével, simogatja az arcokat, és minden új mókában benne van, nagyokat lehet vele hancúrozni, bírkózni, stb.

Ha sétálni megyünk, vagy kiruccanunk, főleg a babakocsiban van, de visszük magunkkal a kangut, ami nagyon bevált nálunk. Elkezdtük háton hordozni, de csak itthon, vagy környéken sétálva. Reggelente pl. rajtam van, míg Farkas zuhanyozik, készülődik, s én így csinálom meg a reggelit, és állítom össze az aznapi gyerekeledelt, s közben sokat táncolok vele (készült egy hálóinges májköldzsekszonos videonk, dehát nem publikus sajnos), imádja. A hátamon lóbázza a lábát, és a vállamat csapkodja. Ha meg éppen nem táncikálunk, a babahajaimat piszkálja a nyakamnál (a hajamat a fejem tetetjén kötöm össze, rutinosan, hogy ne érje el).

Eledel. Továbbra is a választott úton. Glutén-, só-, cukor-, tejféleség mentesen, és csakis bio alapanyagokból. Áttértünk a napi három főétkezésre, tízóraira meg uzsonnára gyümölcsöt rágcsál a hálóscumiból, vagy pépesítek neki egy körtét vagy egy almát, vagy a fagyasztóból valami más gyümölcsöt. Reggel, éjjel és este mindig tejcsatlakozunk, és napközben is, ha szeretné. Utána reggelire kap valami gyümölcsöt rizs- vagy kölespehellyel. Ebédre most már párolok az új szerkezettel, nagyobb adagokat, és ezt eszi 2-3 napig, vagy lefagyasztok belőle. Általában ugyanezt eszi vacsorára is, csak kevesebbet. Változás még, hogy már nem csak egy kiskanálnyi húst adok Mütynek, hanem jóval nagyobb darabokat, ill. elkezdtem a tökmagolajat és az olivaolajat hozzákeverni a főzelékeihez (párolok, nem sütök, szóval utólag, hidegen keverem bele). Kiváltottuk a sinlac-ot is, ritkán, de néha ezzel is sürítek, de nem vagyok kibékülve vele, az összetevői miatt. Lassan majd a darabos ételekkel is megkínálom, amiktől eddig tartottam is, hogy félrenyeli, de most már szépen ül az etetőszékben, szóval el kell kezdeni. Pár napja rakok elé néhány szelet zöldséget, gyümölcsöt, de inkább játszik ezekkel, vagy ha bekerül a szájába, öklendezik. Vizet nem nagyon akaródzik inni, inkább a teákat pici frissen préselt gyümölcslével ízesítve, vagy persze anyatejet, azt szinte bármikor van kedve. Vitamint csak a D-t adom neki, naponta, tejcsatlakozóra cseppentve.

Aztán, bár azt hiszem, egyévesen lehet adni először, két napja bevetettem a banánt, más gyümölccsel keverve. Bébiételek. Nos, nehéz dolgom van, mert alig találunk olyan előregyártott babaételt, ami megfelel a fenti kritériumoknak (bio, gluténmentes, stb.) Vagy cukros, vagy nem bio, vagy nem is cukros és még bio is, de van benne tejszármazék, stb. Két gyümölcsöset találtam csupán, pedig átbogarsztunk egy csomó polcot: az egyik almás, a másik banános-őszibarackos. A zöldségesek közül pedig van egy sütőtökös, meg egy cukkinis. Ennyi. De ha valaki tud még lelőhelyet, vagy típust, megköszönöm, ha szól. Ezeket ugyan ritkán vetem be, ha valamiért nem tudtam főzni neki, vagy úton vagyunk, és nincs más.

Szívesen és nagy mennyiségeket eszik, és szerencsére, eddig mindent elnyammogott, amit elétettünk (ha nem kéri aznap, lefagyasztom, és pár hét múlva meg szereti, így volt pl. a brokkolival).

Ha már olaj. Az esti fürdetés után az apja szokta megmasszírozni, tiszta mandula olajjal. Annyira élvezi, és olyan mosoly ül ki a fejére, amit csak ilyenkor lehet látni, s közben a szemük összefonódik. Lenyűgöznek.

Sajnos a járvány miatt felfüggesztettük egy időre az úszást és a közösségi programokat, úgy mint a dalolászás, de azt hiszem, februártól folytatjuk (a család egyik tagja sem kapott még oltást az influenza ellen), mert hiányzik a nagy társaság (a vendégeskedés nem ugyanaz). Ez pl. akkor is megmutatkozik, mikor vele majdnem egykorúak társaságába kerül, és gyakran elpityeredik tőlük. 

Most már megválogatja, hogy kinek integet hevesen, kinek a karjába üldögél szívesen, és kivel barátkozik. Persze később oldódik bárkivel, de látható, hogy ki lopja be rögtön a szívébe magát. Nem osztogat már csakúgy össze-vissza mosolyokat. Az integetésről egyértelműen tudja, hogy kapcsolatfelvételre jó, és lépten-nyomon beveti. Vásárláskor eladóknak, sorbanállóknak, sétáláskor kóborkutyáknak, macskáknak, stb.

Alvás. Na ezzel most gondban vagyunk. Persze még mindig egy fészekben alszunk mind a hárman. Nem is ezzel van a probléma. Talán a fogai miatt nyűglődik éjjel, nem tudom, de ezerszer felnyöszörög közöttünk, vadul forgolódik, nem alszik jól. Legalább négyszer bújunk össze tejcsatlakozni, és sokszor simogatjuk a hátát, fejét, hogy visszaaludjon. Talán mádodik hete van ez így, pedig előtte olyan jókat durmolt. A délelőtti alvásai szinte félórásra rövidültek, a délutáni pedig nagyon változó. Volt úgy, hogy egész nap alig bírtuk alatatni, nem volt hajlandó lefeküdni, mindig csak állni akart, majd úgy öt körül, éneklés közepette elkonyult Anyika ölében, aki abban a pozícióban maradt másfél órán át, párnákkal alátámasztott könyékkel......

Összeengedtük a szőrtestvéreivel a földön. Időnként kap egy fülpuszit tőlük, ők pedig egy szőrhúzást. Nagyon kell figyelni rájuk, mert egyik sem bírja még a másik hirtelen mozdulatait, hangoskodásait.

Időnkét elmélázom azon, hogy hamarosan ki kell majd költöznünk a babaszobából, vissza a sajátunkban, mert ez az Ő szobája, mi csak vendégeskedünk benne, és ez egy kicsit már most fáj......